Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
267 el nem fogadják. Ha e kötelességek alól fel nem mentik, szíveskedjék „fáradozásunk s hátramaradásunkkal proportionált megjutalmaztatást kieszközölni“. Az egész deáki társaság „képében“ a tiszt, rektor urnák, mint jó és édes atyánknak engedelmes szolgái, fiai Küs Pál coll. seniora, Mihály György coll. exactora. Körmöczi rektor már ápr. 13-án azt írja nekik, hogy ügyüket „megorvosoltatás végett“ felterjeszti a konzisztóriumhoz, de addig is kötelességeik pontos teljesítésére és csendes magaviseletre inti őket. A konzisztórium válaszában (május 20.) higgadtan és bölcsen közvetít és egyeztet. Látja némelyek részéről a mostani példás drágaság idején a meghidegülést, de az egész mater eklézsiánál nem, a nagyobb rész s a tehetősek atyafiságos szeretetének gyümölcse meg nem szűnt. Ellenben az ifjúság praestatiói jóllehet az isteni szolgálat diszesítésére és felebaráti szeretet munkáinak gyakorlására rendeltetett, „mindazáltal nagyobb részben úgy nézettethetnek, mint a tanuló ifjaknak ecclesiastica statiokra, papi és mesteri hivatalokra magokat gyakorlás által is készítő kötelességeiknek teljesítései“, mit hogy nagyobb örömmel és készséggel teljesítsenek és serényebb lépésekre felserkentessenek, „ezen okból ösztönül s néminemű jutalmul inkább, mint a kötelesség terhéhez mérsékelt fizetésül“ rendeltettek az accidentalis jövedelmek, a karácsonyi böjti napokban segédeimül osztogatni szokott alamizsnák és adstationalis pénzek; melyekből egyre 4 év alatt kevés jut ugyan, de minthogy e jótétemények a kolozsvári unitárius eklézsia és az erdélyi unitárius közönség között megkívánható atyafiságos barátságnak, nexusnak és egységnek következéséül gyakoroltatnak, „az egy eleven kapitálisnak olyan örökös és állandó censusa, amilyen örökös és állandó fog lenni ezen kolozsvári eklézsiánknak és statusunknak Isten kegyelméből leendő fennállása“. Ezért az eklézsia ezen atyafiságos szeretetét „az oskolától egyáltalában meg nem tagadhatja“, nem változtathatja, aminthogy előbbi határozatának megváltoztatásával 4 ingyenes harangozást határozott is; másfelől a deáki társaság is, mely csak nevére nézve marad meg, de tagjaiban szüntelen változik, azon jótéteményekről, ideértve a mendikánsok kéregetését és főzetését, le nem mondhat, s ha akár a deáki társaság, akár az eklézsia akarná is, a konzisztórium meg nem engedi. Igyekezni fog az atyafiakat a szeretet buzgóbb gyakorlására felserkenteni, hogy sértő szók ezután ne történjenek s az accidentális jövedelmek is bővíttessenek. Az ifjak intetnek csendes magaviseletre s kötelességeik hű és pontos teljesítésére. A másik eset az eklézsiának egy panasza, melyet a nyári diákok ellen a konzisztóriumhoz tesz. Az a panasz, hogy a
