Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
268 nyári diákok régebben kötelességeiknek jobban megfeleltek, a hívek is készebbek és pontosabbak voltak a „szokott ebédek“ kiszolgáltatásában. Ezért az eklézsia a nyári diákok számát leszállította s ebéd helyett rovatai utján pénzfizetést állapított meg s kéri a konzisztóriumot, hogy a nyári diákokat kötelességeik pontos teljesítésére szorítsa rá. Erre a beadványra Székely Miklós rektor adott „némi felvilágosítást“, amely élesen világít rá a „mendicatura“ múltjára, megszűnésére, a kötelességeknek a diákok terhén való maradására, az eklézsia vezetőségének „nem-fizetésre, tituluskeresésére“. Azzal kezdi, hogy régebben „szorosabb és forróbb lánc“ kapcsolta az eklézsiát a diákokhoz s ezeket is ahoz. Mert 5—6, sőt több mendicans is utcánként hitünk sorsosait mindennap meglátogatták, tőlük kenyeret kaptak, megfőzés végett húst vittek hozzájuk, mihez zöldséget adtak, megfőzték s így a szegény diákok naponként főtt ételt kaptak. Ebből háramlott rájuk „az a hálás szolgálat“, melyet a templomban naponként ingyen, temetéseknél csekély fizetésért végeztek. Nyáron, minthogy az ifjúság hazament, a mendíkatura ifjainkat a főzéssel s kenyérrel nem segíthette, E nehézségen az eklézsia úgy segített, hogy a nyári diákoknak napjában egyszer kenyeret, vagy ehelyett pénzt és főtt ételt adott. A mendicatura teljesen megszűnt, de a temetési és templomi szolgálat az ifjakon maradott. Vitték a mai napig zúgolódás nélkül. Ha volt néha fogyatkozás, azért kemény büntetést kaptak. Hiszen egy templommulasztás 100 dr. Hogy csak 4 diákot kíván tartani, erre az az észrevétele, hogy az nyilvánvaló tituluskeresés a nem fizetésre Mert ha egyik beteg lesz s nem teljesítheti kötelességét, kész a vád: nem pontos a szolgálat, tehát nem fizetünk. Arra a kívánságra, hogy a konzisztórium nyáron úgy, mint máskor fizetés nélkül szolgálattételre rendeljen, hivatkozott arra, hogy miként maradott a diákokon a szolgálat. Azt a gondolatot pedig, hogy ezután a diák a maga költségén maradjon itt nyáron, a papi és kántori szolgálat megkönnyítésére, a konzisztórium elhatározására bízza. A konzisztórium 1835 jun. 30. határozata az, hogy a nyári diákok ittmaradási rendjét és módját nem kívánja változtatni, ezt ajánlja az eklézsiának is és gondja lesz a diákok rendbentartására. Ezt a kezdetben „forróbb láncot“ az sem hűtötte le, hogy a diákság bizony néha — mi tűrés-tagadás — megengedett magának olyan csintalanságokat, amelyek bánthatták a híveket 1700 febr. 20-án (Fase. III. 65.) a cétus kimondja: aki az edényeket, melyekben az ételt megfőzik, nem adja azonnal vissza a polgároknak, vagy mások nevében valamit kér, vagy ételt főzet, vagy pedig — amiben némelyek súlyosan hibáztak —
