Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
24 az 1784. évi szentlászlói zsinatra a repr, konz, azt az előterjesztést teszi, hogy a frekventálás a tógás társaságba belépni akarókra nézve könnyíttessék: a süveg és hosszú chlamis viselése törültessék. A zsinat elfogadja ezt a javaslatot, de kimondja, hogy mikor a frekventálás büntetésül alkalmaztatik, az eddigi gyakorlat teljesen fenntartandó. (Fase. VI. 318—319.). A frekventálás terheit az ifjúság mind nehezebben hordozta. A korszellem, a felvilágosodás eszméi, a francia forradalom jelszavai az ifjúság lelkét is megérintették. Mindig nyugtalankodott és állandóan türelmetlenebbül kérte és sürgette a ránézve mind kényelmetlenebbé váló intézmények törlését, vagy legalább korszerű reformját. Ez a korszellem a frekventálás intézményén is addig faragott és metszegetett, míg a lényegét nem érintő külsőségeket lefaragta. 1738 jun. 28-án (Fase. IV. 599.) a cétus felvesz 6 frekventánst egyszerűen vizsgálat nélkül. De „bizonyos most keletkezett nehézségek miatt“ kimondják, hogy ezután tordai tanulókat a kolozsvári szekundánusokkal együtt nem vesznek fel, valamint azt is, hogy pünköst után senkit sem bocsátanak frekventálásra, mert akkor már nincsenek előadások, a diákok már eltávoztak s a frekventáció szó — magyarázza a főnök — tulajdonképen a leckékre való járást jelenti. A frekventáció annyira kezdette — úgymond — jelentőségét veszíteni, melyet pedig nem rossz céllal vezettek be, hogy rövid idő múlva — bár rossz próféta lennék 1 — teljesen lehanyatlik és eltöröltetik“. A főnök e megjegyzése jellemzően mutatja, hogy már az ifjúság is észreveszi e komoly elgondolásból gyökerezett intézmény jelentéktelenségét. Idő teltével megszokottá, gépiessé és unottá lett s a lelketlen és felületes végrehajtás által minden elvi tartalmát elveszítette és puszta formasággá sülyedt. A középkornak az az aszkéta szelleme, melyből eredett, már elveszítette erejét s engedni kezd a felvilágosodás hullámverésének. Száz esztendő múlva, 1822-ben (Fase. X. 467.) a szenior egy esküdtszéki tárgyalás feljegyzése alkalmával azt a megjegyzést teszi, hogy a noviciusság terhe ma már kicsi, majdnem semmi. De az ifjúság véleménye más volt. Az 1834. évi Főtanácstól (42. jk. p.) sok egyéb mellett a frekventáció teljes eltörlését kéri. A tógás ifjúság nevében Kozma Ferenc szenior, Bartók Sámuel, Fűzi Sámuel, Kriza János, Farkas József és Koncz György esküdtek a Főtanácshoz egy 5 pontból álló kérést terjesztenek be. Nyugodt, komoly hangú, megfontolt írás, a felcsillanó új eszmék és gondolatok miatt méltó, hogy bővebben megismerjük. Tudják, hogy semmiféle intézmény törvények és szabályzatok nélkül fenn nem állhat s közintézményeknek régi törvényeikben és rendeleteikben van az erejük. De azt is tudják,
