Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VII. rész: Internátus

248 societate, qui se nota infidelitatis macularunt) frekventációra és reversális adására kötelezték. A másik 1791 nov. 11-én történt, amit a Fasc. írója,, „mint iskolánkban nevezetes esetet“ könyvel el. Este 7 órakor Urmösi József plágárius hallja, hogy Tarcsafalvi Pálffi János magyarul beszél. Át akarja adni a plágát, de ő nem veszi el. Megy az exaktorhoz. Nincs otthon. Egy kis idő múlva megint átmegy a Pálffi szobájába, hogy átadja. A szobában sötét van. Alig teszi be a lábát, Pálffi megragadja, a földhöz veri, iszonyúan elveri s hogy ne kiabáljon, száját befogja. Kevés híja volt, hogy meg nem fojtotta. Ajka tele lett sebekkel. Az eset Afri­kában történt. A szomszéd szobában, Ázsiában, hallották a zajt és kiabálást. Átszaladtak és az elalélt, halálra gyötört Ürmösit kiszabadították Pálffi kezéből. A főnök azonnal össze­hívta az esküdtszéket. Pálffit börtönbe zárták s másnap reg­gelig zár alatt volt. Később, írásbeli kérésére, a carentiát elen­gedték neki. Ennyi erőt és időt pazaroltak egy ma már természetelle­nesnek tartott rendszer fenntartására. Úgy látszik, hogy az igaz­ságok lassan érnek s könyökükkel kell maguknak utat törniök. Még sok idő telt el ezután, mig Brassai fáradhatatlan buzgalma folytán a magyar nyelv kivívhatta jogait az iskolában. Az a Vélemény, melyet az 1832. évben kiküldött törvény­­előkészítő bizottság valamelyik tagja készített, erről a kérdésről nyílt őszinteséggel nyilatkozik. Szomorúan tapasztalja a diák nyelv tanulásának nagy hanyatlását. Okául felhozzák, hogy holt nyelv lévén, nincs „ösztön“ az ifjúban a tanulásra. Aztán kürtölik a világban, hogy nem szükséges, anélkül is meg lehet élni. Nem tanítják jól az alsó osztályokat. Nincs mód a latinul beszélésre való rászorításra, mert a plága nem hathatós szer erre. A plága jártatására ez a tapasztalata: „Én tudom, egy darabig járt a plága a deákok között, de csak egy nehány, úgyszólva aljasabbak között, jó emberének, házbelijének nem adta, hanem akire haragudott, az után leskelődött a gangban és így időt vesztett, verekedések történtek s mégis az egész deákság magyarul beszélt. Tudom, hogy egy nehány eszten­dőktől fogva nem jár a plága, mert az első éves deákok rendre magoknál tartják és fizetik érette éjjelenként a garast“. Más módról kell gondoskodni tehát: beneficiumokat tűzni ki minden osztályban könyvek, darabok olvasására, magyarról latinra s viszont fordítására, értekezésekre. Minden tanuló szo­­ríttassék rá minden osztályban a fordításra. Mindezekből levonja végső következtetését: „ne legyen főtörekvés tárgya a deák beszédre szorítani, mert lehetetlenség, minthogy egyetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom