Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
249 kényszerítő eszköz a plága jórtatása“. Ugyanilyen módon küzdött Brassai a latin ellen, kifejtvén, hogy a tanulásnak egyetlen célja s egyben tárgya a latin, melyet minden ellenkező állítás dacára egyetlen tanuló sem tud hibátlanul elsajátítani, mert rossz módszerrel tanítják. Sőt, Brassai tovább megy s egyenesen azt állítja, hogy egy idegen nyelvet sem lehet tökéletesen elsajátítani, annál kevésbé egy holt nyelvet. Mindez okfejtés hiábavaló volt, mert az 1839. évi törvények fenntartják, illetőleg: helyreállítják a plágát. A 11. és 31. cikk szerint a publikusok hetenként rendre magyarul (íme egy kis engedmény a korszellem irányában!) és deákul szónokolni kötelesek. A 33. cikk szerint latin munkákra a bírálat a nyelv gyakorlása tekintetéből latinul teendő. A 78. cikk szerint: Hogy az alsóbb osztályokbeli tanulók a latin nyelvben sikeresebben gyakorolhassák magukat, az oskolában, szobákban, auditóriumokban, udvaron deákul beszéljenek. Az ez ellen vétőkre az ú. n. plága helyreállíttatik, mely kétféle lészen: classis- és szobabeli. A classisbeli plágára nézt ez a rend tartassák: a köztanító minden lecke alkalmával tudakozza ki a plágahordozót, büntetésül hagyjon ki neki bizonyos részecskét másnapi leckéül valamely kézikönyvül szolgáló auctorból. Hasonlólag a szobákban a gazda jártasson plágát és leckék alkalmával a plágahordozóknak bizonyos latin darabocskát, vagy phrasest hagyjon ki megtanulás és elmondás végett a következő lecke idejére. Akik pedig ez ellen többször vétenének, azoknak nevök jegyeztessék a classisbeli jegyzőkönyvbe. A deákok és publicusok is az oskolában hasonlóul deákul beszélni kötelesek, melyet ha nem tennének, az esküdtek szorgalmatosak légyenek az ilyeneknek az esküdtszékre feljelentésében és azok mindannyiszor 4 pkrral büntettessenek. A szokásos magyarul beszélők pedig semmi beneficiumot, praemiumot ne kapjanak s azon felül theatrumokba és bálba ne bocsáttassanak“. Az 1845. évi törvények e szigorú intézkedésekből csak annyit tartottak meg, hogy a filozófiai tanfolyamra való felvételre bizonyítványt kell bemutatni az alosztályú tanulmányokról, jelesen a latin nyelvből kiállott „szigorú megvizsgálásról*. A latin iránti ezt az előszeretetet őrzik még az 1896. évi törvények is, midőn javítóvizsgálatra utasítják azt, aki két tárgyból elégtelen; de ismétlésre, ha e két tárgy egyike a latin (másik a mennyiségtan).
