Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
235 fekvés ideje után senki fenn ne maradjon; tanításra, tanulásra rendelt időben dohányzást, étkezést s más foglalkozást nem enged meg. A tanítóképző intézeti növendékeket az igazgatóság, az egyetemi hallgatókat ennek ajánlatára az E. K. Tanács veszi fel bennlakásra, A törvények rájuk is kötelezők, sőt az előbbiek tartoznak precesre, az alosztályúak vasárnapi tanítására és vasárnap d. e. templomba járni, orgonázást tanulni. Ez utóbbi intézkedés a tanító- és kántorképzés célját szolgálja. Az éjjeli őrködésre vonatkozólag: az V—VIII. gimn. tanulók az ellenőr kirendelése szerint záróra után éjfélig kötelesek az „őrszobában“ lenni, a künnmaradtakat bebocsátani s neveiket az ellenőrzőkönyvbe bejövésük idejének pontos bejegyzésével beírni. Ha ezekután azt kérdezzük: mi a különbség a három régi kollégium és a legújabb internátusi élete között, azt főleg három dologban láthatjuk: 1. A mai kollégium a méltányosan támasztható követelményeknek kényelmi és egészségügyi szempontokból teljesen megfelel. A régiről ezt nem mondhatjuk. A tanulók zsúfoltan laktak. Ha este lefekvéskor a karikáságyakat kihúzták, művészet volt a szobákban végigmenni úgy, hogy valamelyik gyereknek a gyomra, vagy a feje meg ne érezze a sétáló lábanyomát. A régi iskolában nem volt betegszoba. Járványos betegség esetén a legnagyobb gondot adta az igazgatóságnak a betegek elhelyezése és elkülönítése mindaddig, míg az iskola adomány útján nem jutott kórházhoz. Gyakran kellett az országos Karolina-kórházat igénybevenni s nem ritkán előfordult az is, hogy hely hiányában hiába fordultak oda. 2. Mindenféle szolgálatot, amit ma felfogadott iskolaszolgák végeztek, régebben a tanulók maguk végeztek. Ma ezt lehetetlennek tartanók. Akkor nem akadott fenn ezen a közvélemény. Sok székely fiú ment keresztül a szegénységnek ezen a kemény iskoláján s lett belőlük a közéleti tevékenység legkülönbözőbb területein megbízható, becsületes és a legmagasabb kivánalmaknak is eleget tevő hasznos munkás szakerő és vezetőember. 3. Mindenféle szükségletüket, (tűzifa, világítás, víz, mosdó- és ívóedények, tisztogatási eszközök, stb.), amiről ma a fenntartó hatóság gondoskodik, maguknak kellett beszerezniök. A tűzifát minden szoba maga szerezte be, maga vágta fel és rakta külön csomókba az udvar kerítése mellé. Bizony megtörtént néha, hogy egyik szoba lakói lopkodták a másik fáját. Vízvezeték nem volt, hanem mosdásra és tisztogatásra Szamosvízet használtak, amit szekerekre szerelt hordókban árultak az utcákon és „Szamosvizet, akinek kell, hamar, hamar I“ hosszan
