Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
236 elnyújtott, éneklő hangon kinálgattak, olyanformán adván hírt magukról, mint ma a szemeteskocsik közeledéséről a kapuk alá becsengető szemetesfiúk. Ivóeszközűl a csecsesfülű korsó szolgált, mellyel a „szobaszolga“, valamelyik szegényebb gyerek a Széchenyi-téri Széchenyi-kútból hozta az ivóvizet, napjában legalább háromszor, de szükség szerint többször is. 5. fejezet. Fegyelmezés. A fegyelmezés a mai rendtől eltérően más volt a gyermekeknél és más a diákoknál (studiosus). A gyermekeknek nem volt fegyelmező hatósága. Egyének gyakorolták felettük ezt a jogot, ahogy kényük-kedvük diktálta. A diákok, a szenior, a hivataloskodók, a magántanítók és publikus preceptorok. Büntetésük általában a vessző volt. Ezért beszél a törvény „vessző alól kikeltek“-ről, mikor a tanuló a felső tagozatba belép és ezért fizet a diák a .kikelés“ örömének megváltása címén bizonyos összeget. Idők folyamán megtörtént, hogy az oratorok és poéták hol az esküdtszék hatásköre alá utaltattak, hol meg visszakerültek a „vessző alá“. Általában azoknak a helyzete ingadozó volt, hol teljesen gyermekeknek tekintettek, hol meg olyanoknak, akikre nézve a vessző mégis túlságosan megszégyenítő. Általában véve a gyermekekkel való elbánás rideg, nyers és szeretetnélküli volt, mégis azzal a megjegyzéssel, hogy a diákok egyénisége szelidebb, vagy durvább lelkülete szerint változott. Idők folyamán a gyermekekkel szemben a testi büntetések alkalmazásának szelidebb s emberségesebb módja érvényesül. E tekintetben tanulságos lesz négy történeti adat összevetése : az 1830. évi dombói zsinat határozata a testi büntetésekről, az 1839,, 1842. és az 1845. évi törvények. Idézem a dombói zsinat határozatát: „Az erőtelen növendékeknek, azoknak tanítóik, vagy valamely igazgatásbéli jussal és hatalommal biró nagyobb individuumok által pálcával, vagy vesszővel verettetése, ököllel és tenyérrel nyakszírten, fűltőn üttetése, rugdosás kemény büntetés terhe alatt oskoláinkban ennekutána ingyen se hallattassék, hanem az olyatén esetekben, melyekben a kisded növendéknek keményebb megfenyítése fontos okból, midőn a szelidebb eszközök nem használnak, szükségesnek találtatik, a kisded növendék ezen esetben tanítója, vagy más igazgatásbéli jussal felruházott oskolabéli személy által eddig is használatban volt lapos ágú korbáccsal adandó három mérsékelt ütésekkel megfenyíttethetik“. Ha nagyobb hibába esik, a főnöknek, vagy az igazgatónak kell jelenteni.
