Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
132 ki nem vihetőnek, sem tanácsosnak, annálfogva elfogadhatónak nem találja; mivel mind nemzetünk helyheztetése, törvények szerinti szabálya, birtoklása meg nem engedik, mind pedig tanítóink s az ifjakra hivatalaiknál fogva felügyelő-biztosok általi, nálunk gyakoroltatni szokott szoros klasszifikációnál fogva, ha netalántán valamelyik szekundát nyerne egy tudományból, amit okozhat ezen tudományhoz nem a legnagyobb elhivattatás, vagy pedig csendesebb, de mégis hihető későbbi fontos felfogása; de más tudományokban kitűnőbb jelességű lehet s néha a csendes s ebből következett szekundát nyerő ifjú az életre kilépve sokszorta jelesebbé válhatik, amint azt a tapasztalás eléggé bizonyítja; azonban a tertiát nyerő ifjú, hogy viszontrepeticióra szoríttassék, ezen főkonzisztórium is jónak látva, meghatározta. 1839-ben (repr. konz. 76. jk. p.) a róm. kath. püspök a gubernium útján azt követelte, hogy intézeteinkben tanuló kath. ifjak ne bocsáttassanak addig feljebb, míg hittudományból legalább prima classist nem kaptak; a rossz kalkulust kapottakat vagy ne vegyék fel, vagy csak repetensnek. A diákok a vizsgálatokon tételt, vagy »cédulát“ húztak s erről feleltek. De ezzel sok visszaélés történt, amint a törvényelőkészítő-bizottsághoz beérkezett „Vélemény“-bői értesülünk „A rendes leckék nem tanulása csaknem mindennapi szokássá vált“. Az a szellem kapott lábra, hogy a szorgalmasokat kinevetik, leuntatják. Kiszámítják, mikor következnek feleletre s csak akkor készülnek. Vizsgálatokon rendbe mennek a „cédulák“ és felszólítás, rövid az idő, csak annyi cédulára készül, ahányan vannak a klasszisban, mert tudja, hogy hátrábbról semmit sem kérdeznek tőle. Az osztályozás nem ösztönző, csak az első éveseknél, mert csak ezeket giaduálják. Legyen több repetitio, mint eddig, talán minden héten. Nem majmolás a líceumból átkölcsönözni ezt a szokást: az asztalra legyen kitéve a cédula, vagy a studium matériája, szólítsák az ifjakat nem sorjában s egyszerre csak egyet, hogy ne olvasson kettő a felelő megett. A kiszólított üljön le, vegye kezébe a thézist, mondja, ahol következik, de azután kérdezzék ki egyébből is. így nem lesz annyi kijátszás és visszaélés. És graduáltassanak minden évben a diákok is és a klasszisták is. A hanyagság meggátlására meg kell szüntetni „azt az eddig szinte nevetségig s oskolánk neve törpítéséig ment visszaélést, hogy aki valamely, vagy minden stúdiumból 3-a classist, sőt nullát kapott, mégis fennebbbocsátották“. Az ilyen ismétlésre utasítandó s ha akkor is csak az a progresszusa, utasíttassék el az oskolából. A lutheránus konzisztórium ama rendelete, hogy aki valamely stúdiumból szekundát kap, azt ismételje, ha 1-ra nem
