Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
133 tanul, bocsáttassék el, igen szigorú, különösen az alsóbb osztályokban. Még a líceumban sincs meg, honnan mértéket vehetni. Az ilyen veszítse el valamely beneficiumát. Ebből az állapotrajzból látjuk, hogy még a 3-a classist, sőt nullát kapottak sem utasíttattak az osztály megismétlésére, ami már „visszaélés“ számba ment némelyek előtt. Végre az 1843. évi Főtanács (21. jk. p.) meghatározta, hogy a „harmadik fokot“ kapott tanulók ismétlésre utasíttassanak. Á tanulók iskolai bizonyítványt előmenetelükről — úgylátszik — a 18. század vége tájáig nem kaptak, mert nem is volt rá szükségük. Iskolaváltoztatás akkor nem ment oly sűrűn és hatra-vakra, mint manapság. Ki ahol kezdette, ott is fejezte be iskoláját- Ha mégis változtatnia kellett, akkor az igazgatótól litterae recommendatoriaet hozott, mint pl. a Tordáról jövő tanulók. II. József alatt 1787-ben (Fase. VI. 429.) jött egy rendelet, amely a világi pályákra lépőktől „iskolabéli levelet“ kíván arról, hogy „a politica és juridica administratiot illető tudományokat kitanulta és az azokban megtett haladásról elméjének vizsgálásán által ment“. Mivel minden a hivatalokra szükséges tudományok és következendőképen a törvénytudósnak is a filozófia által való elkészülésre szüksége vagyon: annak okáért senki a juridica tudomány folytatására bé nem vétettetik, ha csak szükséges megkivántató bizonyságtétel iskolabéli levelet nem mutat arról, hogy a filozófiát kitanulta. A protestánsok, akik a maguk tulajdon iskolabéli rendtartásokról, (mely a filozófiát magában foglalja) testimoniumot magukkal hoznak, minden kétség nélkül a juridika tudomány megtanulására Kolozsvárt s más universitásnál is bévétessenek. Akik már hivatalban szolgálnak, azok ki ne rekesztessenek. De ezután csak olyanokat alkalmaznak, akinek iskolai testimoniuma van előmeneteléről s aki mind erkölcséről, mind tudományára jól vagyon elkészülve. Ez a rendelet szükségessé tette az iskolai bizonyítványok kérdésének rendezését. Hosszú idő kellett, míg formája, tartalma megállapítást nyert Az 1820. évi dicsőszentmártoni zsinat „a felsőbb tudományokat tanuló oskolai ifjúság bizonyságlevele kiadatásában tapasztalt több nehézség elenyésztetése céljából“ két bizonyítványt rendel kiadni. Az egyik oskolai bizonyságlevél, a másik oskolai absolutorium testimonium. Utóbbit csak azok kaphatják, kik minden előírt tanulmányt végeztek s azokból exameneket adtak. Akik csak egyet is elmulasztottak, vagy exament nem adtak, azok oskolai testimoniumot kapnak. Közlök két iskolai bizonyítványt, egyiket 1797-ből2, másikat 1842-ből. 2 Keresztény Magvető, 1897. 265, I,
