Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
115 tett elveiben nem méltányolja az erdélyi törvényeket s az oktatás történelmi fejlődését. Csak a magyarországi 1790—91. évi 26. törvénycikket veszi tekintetbe s mellőzi a Lipót diplomája 1., 2., 3. pontjait s az ezekre vonatkozó 1790—91. évi erdélyi 55. törvénycikket, melyek pedig az erdélyi iskolák államjogi helyzetének megállapításánál egyedül szolgálhatnak alapul. Ebből a hibás és hiányos kiindulásból származik a törvényjavaslatnak minden intézkedése, mely a felekezeti főhatóság azon jogát, „hogy iskoláink bel- és kűléletét, magát a tanügyet maga határozza meg és vezesse“, teljesen illuzóriussá teszi. Az önkormányzati, szabad intézkedési jogot a javaslat elveszi, midőn a korona számára fenntartott felügyeleti jogot közvetlen igazgatássá és kormányzássá változtatja. A javaslat elismeri az idézett törvénycikkeket, azt is, hogy a prot. egyházak iskoláikra mindig fősúlyt helyeztek s mégis a miniszterre ruházza azt a jogot, hogy a tantárgyakat, azok tanításának mértékét és terjedelmét megállapítsa, miáltal az egyházi főhatóságtól „legfőbb, mondhatni egyedül lényeges életkérdésben vétetnék el az intézkedési jog s a felekezetek csak egyszerű végrehajtói lennének a függetlenül intézkedő kormánynak“. Az intézkedési jognak legegyenesebb tagadása a javaslatnak ama rendelkezése, hogy a főhatóság rendelkezéseit csak az esetben ismeri el jogerőseknek, ha azokat a közoktatási kormány előlegesen jóváhagyta. Jogainkat sérti és felesleges az a rendelkezés, hogy a miniszter iskoláink állapotáról a tankerületi főigazgató útján szerez értesülést. Ellenkezik az önkormányzati joggal az, hogy vagyoni kérdésekben nemcsak főfelügyeleti, hanem intézkedési jog is adatnék a kormánynak. Ellenkezik, mert az a vagyon nem az országtól, vagy a koronától szállott birtokunkba, hanem magunk teremtettük nélkülözésekkel és áldozatokkal s azok felett „a tulajdonjog megsértése nélkül vallásfelekezetünkön kívül más hatalom nem intézkedhetik“. A javaslat megokolásának azon állítására, hogy „iskoláink reputatioja megingott volna“, hivatkozik arra az elismerésre, melyet a megokolás kifejez, hogy a protestánsok mindig kiváló gondot fordítottak iskoláikra. S félni lehet, hogy ha az intézkedési jog elvétetik, a szükséges üdvös verseny megszűnik s az iskolák nem maradnak a kivánt színvonalon. Az alkotmány és törvények elleni vétségek nem a tanügy, hanem a „közrendészet“ körébe tartoznak s az egyházi hatóságok, iskolák, tanárok rendőri felügyelet alá helyezése annál aggasztóbb, »mert miként a múltban többször megtörtént, úgy a jövőben is megtörténhetik, hogy épen legalkotmányosabb és nemzetiebb munkálkodásaink tartathatnának államellenes törekvéseknek. 8*
