Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
A törvényjavaslattal Kovácsi két cikkben foglalkozott.* Az elsőben csak ismerteti, a másodikban beható bírálatot mond róla. Helyesen ismeri fel, hogy a javaslat az iskolák szervezete, a tanulmányok rendje, a tanárok tekintetében az Entwurf nyomán jár. Újítás az, hogy az eddigi 5 tankerület helyett az ország 10-re lesz beosztva. Leglényegesebb és legfontosabb fejezete az V., az állami főfelügyeletet szabályozó, azokkal a hírhedt pontokkal, melyek méltón oly nagy megbotránkozást és ellenhatást keltettek, melyeknek igen komoly és veszélyes következései lehetnek, különösen, ha a protestáns felekezetek a passzivitás terére lépve gimnáziumaikat megszüntetnék. Kovácsi elismeri az állam szuverén hatalmát, hogy a köznevelés kérdésében korlátlanul intézkedhetik, de megbotránkozik azon, hogy a főfelügyelet tervezett formája a felekezeti iskoláknak „közvetlen igazgatósává, kormányzásává fajulna s a hitfelekezetek önkormányzati joga, iskoláink ügyei feletti intézkedő hatalma, sőt hitele és becsületessége is konfiskáltatnék nemcsak intézeteinknek, hanem a közmívelődésnek is kárával a centrálizáció céljaira“. A központosító velleitós és inopportunitas keltette fel a javaslat ellen az általános támadást. Holott a decentralizáció a nemes verseny felkeltője és eszközlője. Központosító szándékát mutatják: a tantervet a közoktatási kormány állapítja meg; az ő beleegyezése szükséges arra, hogy a felekezetek a vallást kik által, hol, hogyan taníttatják, a tankönyveket ő engedélyezi, az érettségi vizsgálat útasítósait ő állapítja meg, a tankerületi főigazgatóság hatáskörét igen tágan, az autonómiába belenyúló módon szabályozza és mindenek előtt az V. fejezet, melynek célja „a főfelügyeleti jog ürügye alatt az autonómiát rendőri intézkedések által korlátolni, sőt megsemmisíteni, mely azért a létező viszonyokat nem véve tekintetbe, prot. körökben ingerlőén hatott. Inopportunus, mert a gimnáziumi oktatás megfelelő állapotban van, céltalan, sőt veszélyes, mert az állam a törvény által teremtett viszonyokat nem bírná dominálni. Apró részletekre terjed ki, miknek intézése az autonóm testületek és a kormány között perlekedésre ad alkalmat s mik a fegyelmi rendtartásba és utasításba valók. Sok a kivétel, hol az intézkedés nem a kormányt, hanem az intézet igazgatóságát illetné. Pl. egy év alatt két osztály végzését csak a miniszter engedheti meg, holott ezt csak a tanuló egyéniségének és körülményeinek teljes ismeretével lehet intézni. Legsarkalatosabb hiánya az, hogy a tanterv megállapítása nem a törvény, hanem a miniszter dolga. A gimnázium és reáliskola közti különbség oly csekély, hogy az nem teszi 3 K. Magvető, 1880. 147-149. és 206-214. 1.
