Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
54 maga püspökétől és hogy az az egyetértés a valóságban nem volt meg. A Bethlen adománylevelének „uf vocant Arianae religionis" kifejezését Uzoni—Fosztó gyűlöletes célzatúnak mondja, melynek mását más kiváltság-levelekben nem leli. Ennek sértő hatását Péchi Simon kancellár és Bölöni Gáspár titkár, mindketten unitáriusok, kissé letompítják a hozzáadott magyarázattal: „unum verum deum et mediatorem J. Chr. profitentes“. Bethlennek ez az elfogulatlan pártatlansága nem sokáig tartott. Az 1618. évi fejérvári országgyűlés törvényt hozott a „zsidózás“ terjedésének meggátlása és a „zsidózók“ megbüntetése tárgyában. Mert felmerült az a kérdés, kik hát a szombatosok? Ezek, mikor veszély fenyegette őket, mindig az unitáriusok között húzták meg magukat. A szombatosok kikeresése végett az unitáriusok a fejedelem rendeletéből még azon év nov. 11-én Erdőszentgyörgyön zsinatot tartottak, hol a fejedelem képviseletében udvari papja Keserűi Dajka elnökölt. A szombatosok kikeresését nem az unitárius püspök végezte, hanem maga Keserűi vette a kezébe. 1619-ben ment végbe ez a híres „megcirkáltatás“, midőn Dajka nem elégedett meg a szombatosok kikeresésével, üldözésével és ref. hitre térítésével, hanem „az egész székelységet, kiváltképen Háromszéket a melléje adott bracchium által az ellenkezőknek (= unitáriusoknak) nagy méreg bosszúságokra megcirkáltatá“. (Geleji Katona, Titkok titka) s unitárius eklézsiákat a ref. vallásra áttérésre kényszerített. S mindez történt egy félszázaddal később, hogy Tordán a feltétlen vallásszabadság elve törvényben kimondatott. E püspöki vizsgálat viharai alatt Radecius püspök nem mozdult ki Kolozsvárról. Emiatt vádolják is őt félelemmel és hanyagsággal. Szent-Ábrahámi nem foglal ellene álláspontot. Uzoni—Fosztó határozottan védelmére kél s előadja, hogy 1622-ben súlyos pestis dühöngött Kolozsvárt Márc. 4-én meghalt Göcs Pál plebánus, okt. 27-én Lisznyai Gervasius magyar pap, dec. 2-án Broser János szász pap, aztán sok unitárius szenátor. A reformátusok közül is sokan, köztük maga a fejedelem neje, Károlyi Zsuzsánna és Gyöngyösi András ref. pap, „a sátán angyala“, Radecius nagy bánattal nézte ezt a pusztulást, de nem tétlenül, amint zsinati összehívó levelei mutatják. 1623 jun. 25-re Ádámosra hív össze zsinatot. Soraiból kicsendűl az a gondolat, hogy talán őt éri a szemrehányás, ha nem tarthatnak kellő időben zsinatot, de az is, hogy minden felől veszélyek tornyosulnak feléjük, melyektől csak az isteni hatalom mentheti ki őket. Következő évi zsinatot összehívó levelében megint fájdalommal mondja, hogy „ki vagyunk téve a világ gyűlöletének és megvetésének és veszélyben van
