Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
55 eklézsiánk állapota a világ fiainak istentelen és ártalmas kívánságai miatt“. E híres „megcirkáltatás“ lefolyását és főleg eredményét különbözőképen állapítják meg egyháztörténetírók. Unitárius írók, mint Uzoni—Fosztó, Szenl-Ábrahámi s utánuk mások is 62170 unitárius eklézsia áttérítéséről beszélnek s ez van ma az unitárius köztudatban, sőt iskolai kézikönyvekben is. Pokoly ezzel szemben „legfeljebb“ 8—10 unitárius egyházközség bekebelezését engedi meg. Szerinte e vizsgálat eredménye nem az, hogy 70 unitárius eklézsiát áttérítettek, hanem az, hogy „az olyan helyekről, hol az 1614. évi unio-okmány alapján ref. gyülekezetekben unitárius pap, vagy mester volt alkalmazva, ezeket innen karhatalommal is eltávolította“. Ami nem egyházfoglalás volt, hanem „a felekezeti egyházak határainak szilárd megvonása“. De — mondja tovább — az 1614. évi privilégiumban foglalt kapcsolat alapján kieszközölte a fejedelemtől, hogy a háromszéki unitáriusok, a dogmaticumokat kivéve, minden tekintetben a ref. püspök alá vettessenek. Az a 8—10 unitárius eklézsia, mely akkor Háromszéken fennállott, a privilégium erejével, de azért mégis kellő indok nélkül, mintegy bekebeleztetett a ref. egyházba s itt is maradt 1693-ig. A 62170 unitárius eklézsia „elrablása“, miről unitárius egyháztörténetírók mesélnek, nem egyéb, mint legenda, mely semmi történelmi okmánnyal bizonyítva nincs.8 Es a sérelem nem a 62 eklézsia elrablása, hanem az, hogy „unitárius pap trinitárius gyülekezet lelkésze nem lehet“, amint az unitáriusok 1620-ban megkeresték a ref. zsinatot: „hogy az unió in omnibus punctis et clausulis megtartassék. Ac perinde liberum legyen ezután is trinitaria ecclesiába transmigrálnunk, mikor vocationk vagyon, aminthogy a trinitárius atyánkfiainak is antitrinitaria ecclesiába, amint ekkedig volt“. Amire a ref. zsinat azt felelte, hogy az unió tartassék meg, de a transmigrálás nem engedtetik meg, „bátor hivatala legyen is a tudatlan községtől“, hanem csak ha teljességgel religiojukat mutálni akarják“. E vitás kérdésben a történetírók figyelmét kikerülte Szent- Abraháminak egy megítélésünk szerint nagyon fontos megjegyzése. az t. i. „hogy a háromszékiek nem voltak eléggé forgottak, gyakoroltatottak a keresztény vallás ágazatiban az unitáriusok szerint“. (Egyháztörténelem 476. 1.) Mit jelent ez ? Ez eklézsiákban megjelenik a ref. fejedelem főpapja katonai karhatalommal s az állami hatalom minden jelvényével. És vizsgáztatni kezdi a papokat a keresztény vallás azon fogós kérdéseiről, amelyek az unitárius és református felfogást elvá-3 Az erdélyi ref. egyház története. III. 72—73- 1.
