Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
17/ s ha mi kevés költséget, vagy búzát valahonnan szerezett vagy szerezne, a búzát adja el, mert behozni bajos is, veszedelmes is s árát hozzák vagy küldjék be, de mentői hamarább, hogy mielőtt a búza ára feljebb hágna, „mi azon pénzen magunk szükséginkre valami kevés búzát vehessünk." így ír a püspök, Almási Mihály, aki a tanárokkal együtt alamizsnára szorult, A nemesek és gazdagok menekültek Erdélyből. így pl. Tordai Szaniszló Zsigmond papjával, Szentiváni Bartók Jánossal Ugocsa- és Szabolcsmegyébe Mándokra, ahol Károlyi Sándor nejével, Barkóczi Krisztinával voltak vallási vitatkozásaik, kinek Az unitárius atyafiaknak vallástétele c. konfessziót adták át.4 így menekült P. Horváth Kozma özvegye, Folti Borbára és fia, Boldizsár is. kik 1710 febr. 8-án Ugocsamegyében Verbőc nevű faluban kiállított adománylevelükben minden földjeik gabona- és bordézsmáját a kollégium és tordai iskola javára adományozták. A sok háború miatt két ízben nagyobb pestis dühöngött. Az 1710. évi julius 8. eklézsiái gyűlés határozza : „mivel a pestis inkább-inkább kezd grassálni, egyházfi uramék ispán úr assistentiájával az deákok számára t. mester úr gyümölcsösében, Házsongárdi kertjében csináltassanak egy ereszt, melyben esős időben recipiálhassák magukat nappal, estig minden nap ott mulatván magokat, hogy az pestises aertől inkább ne inficiálódjanak". Ez év jul.—aug. hónapjaiban néha 75—82 halottat is temettek naponként s csak szeptemberben kezett szűnni a járvány. Szept. 10-én halt meg Jövedécsi plebánus, akit más nap „minden prédikáció nélkül, semmi solemnitas az szokás szerint nem lévén, eltemetnek, minthogy az egész pestisben ezen rend observáltatott". Szept. 12-én választották meg utódjául a templomban nagy ünnepséggel Dimén rektort. Ugyanekkor halt meg pestisben Régeni Mihály szász nemzetbeli praeses, helyébe választják Verner Mihályt. De ő is rövid idő múlva hirtelen meghalt, helyébe választják Teleki Ferencet az magyar natioról. Ez a pestis szétszórta a tanulókat. Ez időben a Fase. IV. 75—78. lapjain ezeket a részleteket olvassuk: Jun. 16- án 20 ember halt meg. Sokan menekülnek a városból. 17- én a német katonaság a pestistől való félelem miatt elhagyja a várost s csak nehányan maradnak a kapuknál. 20-án az eklézsia azt határozza, hogy temetésekre nem harangoznak, hogy ne keltsenek félelmet; ha diák hal meg, akkor csak egyet; és bármilyen temetésre csak 2 diáknak szabad kivonulni. De csak a monostori kapuig (más kapukon holttestet kivinni nem szabad), itt sorba állnak, énekelnek és visszatérnek s csak 4 Vargd Dénes: A tordai unitárius gimnázium története. Torda, 1907. Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 12
