Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
90 pianáció nyomása és fenyegetése alatt még ott van, ahol 200 esztendővel azelőtt volt. Ámde a papok, tanárok egyéni, személyes hite egészen más volt. A hivatalos vallástétel nem fedte az egyének hitét és meggyőződését, elmaradt az élet fejlődésétől s meghaladott álláspontot képviselt. Nem is lehet ez másképen. Hiszen fiatal tanáraink a német egyetemeken egy új tudomány, a bibliai kritika módszereivel és megállapításaival ismerkedtek meg. S e fiatal emberek lelkében már megfogantak a felvilágosodás eszméi. Ezek olyan erővel fogták meg legjobbjaink lelkét, hogy azoktól szabadulni nem lehetett. így történt, hogy míg a hivatalos álláspont megmaradt a régi, kiaszott formánál, új tartalommal telítődnek a lelkek. A sok szenvedés, üldözés és nélkülözés miatt az új tanítások csak a tanár és tanítvány bizalmas körében a reggel korai óráiban hangozhatnak. Körmöczi a teológusoknak a Genezisről azokat a legmodernebb megállapításokat tanította, melyeket a jénai és göttingeni egyetemeken a bibliai kritika körében hallott. S ami szinte hihetetlen, Körmöczit nem idegenek, hanem a püspök fia részéről éri a vallástalanság, illetőleg a kétvallásúság vádja ezért a „modernségért.“ Meg kell említenem, mert dogmatörténeti szempontból rendkívül jellemző az a beszélgetés, melyet Kazinczy 1816-ban erdélyi utazása alkalmával Szabó Sámuel tordai rektorral az unitárizmusról folytatott. Kazinczy, aki egész életében először látott „formális unitáriust“, megkérte Szabót, fejtse ki, miben különbözik dogmájuk az övétől. Szabó magyarázni kezdett, de Kazinczy egy 20 évvel azelőtt olvasott unitárius konfesszió alapján gyanút fogott, hogy „szépítgetéssel bán vele“. Szabó megszeppent s rövid hallgatás után mondá: „Nem hisszük mi azt, hanem csak valljuk“. Most Kazinczy ütődött meg s megkérdezte, miért vallják, hiszen a törvény megengedi, hogy azt vallhassák, amit hisznek. Erre elbeszélte Szabó Mária Terézia alatti elnyomásukat s elmondta, hogy el kellett volna hagyni hazájukat, ha egyebet nem vallottak volna, mint hittek „Ez elég gazság, de megvan“ s az ember még többet is vallana, mint ők, ha ezen az áron kellene megvásárolni a hazában való maradást. Az már nem tartozik a dologhoz, de megemlítem, hogy Berlinben Spalding hogy ölelte és csókolta meg, mikor megtudta, hogy unitárius s hasonlóképen Kazinczy is arra a szavára : „már akármit mondunk, végtére is csak az marad igaz, amit az ész kiált annak“.10 Sylveszter élettörténetében olvassuk, hogy hittani óráit korán reggel tartotta egy szál pislákoló faggyúgyertya fénye mellett. Gyöngyösi és Kőváry is feljegyezték, hogy ellenfeleink 11 11 Kér. Magvető, 1892, 360.
