Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
82 Tehát nem vagyunk Krisztustagadók: sót ezen ember Jézus Krisztust „örömest valljuk a láthatatlan Isten képének, Istenhez hasonlónak, az atyával egynek, ki Istennek formájában volt és igaz Istennek lenni“. De ez az ember Jézus Krisztus „nem magától és mindenek felett való Isten“. A Krisztus két természetéről a Szentírásban sehol emlékezet nincs, a Szentlélek Istenről sincs, amely az Istennek ereje, hatóssága és újjá. Mindezekből kitetszik, hogy mi unitáriusok a szentháromságot hisszük és valljuk „mindenekben aszerint, amint az apostoli Credo és a Szentírás élőnkbe adja és háromnak — Atyának, fiúnak, Szentiéleknek — (nem: Istennek) nevében keresztelkedünk“. Ezután nagyon röviden leírja az unitáriusok nézetét a közönséges keresztény szentegyházról, Jézus Krisztus érdeméről, elégtételéről, keresztelésről, úrvacsoráról, feltámadásról, eleve elrendelésről s végül szelíden védekezik az ellenünk hangoztatni szokott vádak ellen. Ezek: átkozottak vagyunk, mert a megfeszített ember Krisztusban bízunk; „amit szánkkal vallunk, szivünkben nem úgy hisszükkevesen vagyunk, s azok is szegények, nemtelenek, úri főrend nincs közöttünk ; sokan ariánusnak hívnak, „csúfképpen“ s azt mondják, már régen elkárhoztunk mind; és végül némely azt is mondja: „olyá tartaná, ha valakit közülünk megölhetne, mintha áldozatot tenne Isten előtt“. íme ilyen gyűlöletben éltünk a 17. század végén. Ez a kis káté hasonló szellemű és célzatú a Horváth Ferenc Apológiájához. 6. Szent-Ábrahámi konfessziója4 keletkezési ideje Jakab Elek szerint az 1716-18 évek, mikor Steinville katonai parancsnok az unitáriusokat mindenükből kivetkőztette, a tanulók szétszóródtak s a lelkek megfélemültek. A köröndi unitárius eklézsiában lábrakapott más vallásra térés megakadályozása céljából adta ki a konzisztórium „kegyelmetek lelkipásztori és kolozsvári szenvedő jóakarójai, Almási Mihály püspök és Szent- Ábrahámi Mihály és több consistoriumbeli személyekkel együtt“ aláírással. Szerzője „valószínűleg“ Szent-Ábrahámi. Később latinra is lefordították és kiküldötték a papoknak. „Igen becses adat az unitárius egyház dogmatörténetéhez“. Masznyikszerint5 bár az egészen az unitárius gondolat vonul át, „mégis ott lappang már benne a pozitív irányú remonstrans Sz.“ S ezt abban 4 Jakab Elek: Virasztásaim. Confessio fidei, quam consistorium unitariorum singulis unitariis praescripsit inter 1692 et 1724. Kér. Magvető 1875. 257—261. 1. és Kozma Ferenc : Szent-Abrahámi L. Mihály confessioja. Vera ac genuine confessionis unitariorum Transylvanicorum formula, per Superintendenten! eorum Szent-Ábrahámi dictum, publicata 5 Szent-Ábrahámi Mihály mint dogmatikus. Theologiai Szaklap, 1903.
