Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
72 magyarázatára szószerint beírassák. S a határozat még biztatni és vigasztalni is megpróbálja őket, hogy hát annál inkább megtehetik, mert hiszen mind a püspök és papok, mind a főemberek ezt nyilván és önként megvallották. S amit ilyen publice megvallottak, azt oda is beírhatják. Be is írták, de hogy minő félelem és aggodalom között, mutatja maga a szöveg, mely vallási kérdésekben még az 1579 jul. 2.-i consensustól eltérő „suttogást“ is eltiltja, még házuk „zugolyában“ is: „Akkorányi viszálkodás támadott volt a mi ekklézsiánkban a feljebbeni időkben az J. Krisztusnak Isten fiának segítségül hívásáról, amekkora hogy valaha ebben az országban lett volna, alig hihető. De Isten kegyelmességéből az immár némely részből elcsendesíttetett. Sőt még a felső tisztviselőnek hatalmával is keményen megtiltatott. Annak okáért a szent eklézsia mindeneknek valójában parancsolja, hogy valakik ebben az ő kebelében és társaságában élni, tanulni, tanítani, nyugonni akarnának, elkerüljék, nehogy vagy prédikáló székben, vagy ház szugolyában, távol a környülállásokban keresett mesterséggel valamit erről a matériáról, ami a már meglőtt egyezést megzavarja, elő ne hozzon, avagy suttogjon; hanem ha még valami pontban akadoz, kételkedik, kétségeskedik, ha még most is szive rejtekében valamely izgató gondot táplál, a conzistoriumnak az ő kétségeit, a közönséges prófétálásnak (írásmagyarázás) törvényei szerint az ő magának vakmerő képen tetsző indulat nélkül, beszélje elő és nyilatkoztassa ki. Mert nincs hasznára vagy a tanítóknak, vagy a tanulóknak az eklézsiában, hogy akárkicsoda, valami elméjére buggyan, oktalanul, amint goromba tetszése javalja, szerte széjjel elterítse és elhintse“. Mikor Alsted Prodromus religionis triumphantis (1057.1.) c. munkájában leírja a dézsi egyesség létrejöttét s az Eccl. Disc.-ba betoldott fennebbi tilalmat, hozzá teszi: Huic articulo antithesim istam opposuit pars adversaria, vagyis: az ellenkező párt e cikkely Helyett a következőt tette: „A mi eklézsiánkban előző időben a Jézus Krisztus Istennak fia imádásáról és segítségül hívásáról olyan egyértelműség jött létre, aminő ebben az országban alig képzelhető el; és Isten különös kegyelméből ez nyilvánosságra is hozatott, sőt ez az ország főmagistrátusa és a rendek által szentül meg is erősíttetett. Éhez képest a szent és igazi unitárius egyház komolyan meghagyja, hogy mindenki, aki ennek kebelében és társaságában élni, tanulni, tanítani és megpihenni akar, szorgalmasan gondot viseljen arra, hogy mind a szószékről, mind magán körben erről az üdvös tárgyról, vagyis a Krisztus imádásáról és segítségül hívásáról, amint azt a létrejött megegyezés
