Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
73 is megerősíti, úgy nyilvánítsa a véleményét és azt úgy hirdesse és hogyha valaki a nem igazi unitáriusok közül ebben, vagy valamely más üdvös pontban tévelyeg, kételkedik, habozik, ha valaki szivében még most is azt a tévelygést táplálja, az ilyent az igazi unitárius szent egyház minden vakmerőképen tetsző indulat nélkül, szerényen adja ki és leplezze le. Mert hiszen nincs érdekében sem a tanítóknak, sem a tanulóknak az igazi unitárius szent egyházban, hogy bárki is a nem igazi unitáriusoktól való féltében, lelkiismerete ellenére ilyen üdvös dolgot elhallgasson s mintegy azt akarja, hogy a dolog elaludjék, hanem ellenkezőleg, hogy mindenütt szabadon tehetsége szerint terjessze és hirdesse mindenkinek“. Ez az Alstednél olvasható intelem nincs benne az Eccl. Disc.-ban. Az első megtiltja a komplanaciótól eltérő hitelvek hirdetését, sőt azokról még magánkörben való suttogást is. A második beszél „igazi“ és „nemigazi“ unitáriusokról s az igazi unitárius eklézsia felhív mindenkit, hogy a megegyezéstől eltérően tanítókat adják ki. Szent-Ábrahámi egyháztörténetében az 1638. évi dézsi komplanacioról olvassuk: „Mikoron penig az említett vallástétel körül és mindjárt most megnevezett consensus körül, úgy az ecclasiastica disciplina körül viszálkodás támadott vala Beke Dániel püspök és több hozzá ragaszkodók között egyrészről, másfelől pedig kolozsvári pap Ravius Mátyás és ő hozzá ragaszkodók között“. A dézsi egyesség errevonatkozó pontja ez: „Az Eccl. disciplinát úgy az mint már mostan az recepta unitaria religiohoz conformáltatott, felvévén Ravius Mátyás, az eklézsia püspökének elegendő gondviselése leszen reá, mostan az elébbeni tisztében és tisztességében béállatik és megtartatik“. Az eddigi kölcsönös injuriák és hántások örök feledésbe menjenek és amnestiába. Ravius azzal vádolta Beke püspököt és híveit, hogy újítanak s nem a törvényesen elfogadott hitvallást tanítják. Viszont ez a határozat Raviust kötelezi, hogy a megigazított unitárius valláshoz alkalmazott Eccl. disciplinát vegye fel. Ez a rendtartás szabályozta a papok szolgálati viszonyait a század vége feléig. Almási püspök az Eccl. disciplinát átdolgozta, némely dolgokat kihagyott belőle, másokat a haladó kor kívánalmai szerint betoldott, némelyeket másként fogalmazott. Ezt a részt Almási a rendtartásából kihagyta. A VIII. pont szerint a Krisztusról szóló énekeket, „melyeket némely papok töröltek“, haladék nélkül helyre kell állítani s a többi himnuszokkal és zsoltárokkal együtt prédikáció előtt vagy után énekelni kell. Almási ezt a pontot is kihagyta.
