Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
56 lasztják s melyek főleg a Jézus istenségére vonatkoznak. Felteszi a kérdéseket olyan célzattal, hogy kívánt feleleteket kapjon rájuk. És a „nem eléggé forgott és gyakoroltatott“ papok feleleteket adnak, melyek értékelhetők így is, úgy is s az értékelő és a végzést megfelebbezhetetlenül kimondó: a ref. püspök, akinek a háta mögött a karhatalom. Azoknak a papoknak csupa Luthereknek, vagy Dávid Ferenceknek kellett volna lenniök, hogy a „vallás ágazatiban“ szabatos és félremagyarázhatatlan feleleteket adjanak s az erkölcsi bátorságnak olyan fokával bírjanak, amely az „itt állok, máskép nem tehetek“ keresztjét is vállalja. Ha Bethlennek annyira magasztalt elfogulatlansága „nem számítás és nem mesterkéltség“ volt, amint Pokoly mondja, akkor szilárdan meg kellett volna állania az 1614. évi álláspontján és nem lett volna szabad megengednie unitárius eklézsiáknak a ref. püspök hatósága alá bocsátását, még akkor sem, ha udvari papja csábítja erre. Bethlen halála után az unitáriusok Katalinhoz fordultak. Rendeletére vizsgálatot tartanak 1630-ban tanúkihallgatásokkal Szent-Iványi Henter András, Kőröspataki Kálnoki István és Kilyéni Székely Boldizsár. Kihallgatnak 58 tanút, köztük idős embereket, akik jól emlékeztek még Dávid Ferenc és Hunyadi Demeter püspökök idejére. A felvett jegyzőkönyv alapján 1630 ápr. 20-án rendeletet ad ki Katalin, melyben elmondja, hogy mindkét fél előadta a maga előterjesztését s az unitáriusok súlyos sérelemnek tartják, hogy a székely székeken levő unitárius eklézsiák a ref. püspök hatósága alatt legyenek. A másik fél azt állította, hogy ez a dolog régi és soha meg nem szakadt rendje. Hogy minden egyenetlenséget megszüntessen, rendeli, hogy „a székely székeken levő unitárius eklézsiáknak ezután legyen saját vallású esperesük, ki azonban ismerje felsőbbség ének az orthodox ref. vallású püspököt, mint eddig, úgy ezután is. Mikor a ref. püspök vizsgálatot tart, az unitárius esperes legyen mellette, kinek teendője a saját vallású papok vizsgálása a vallás dolgában és a ref. püspök őket vallásukra néző dolgokban ne examinálja. Unitárius papok rendelését ne a ref., hanem az unit. püspök végezze. Ha a vallás és a lelkiek dolgában viszályok keletkeznek, azokat az unitárius püspökhöz kell felebbezni. A közigazgatás minden más kérdésében a ref. püspöktől függjenek.4 Keserűi püspöknek ez a rendelet kapóra jött. A háromszéki unitárius papokat Enyedre zsinatra hívta, kivetvén reájuk a taksát is. Erre az unitáriusok Rákóczihoz kérést intéztek, 4 Kér. Magvető, 1884. 351.