Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
Előszó
4 magyar unitárizmusnak központi szerve, szíve, szemefénye és fókusza. Ha ennek fénye a történelem folyamán valamikor fellobbant és melege bőségesen áradhatott, annak termékenyítő áldását és melegítő sugarait az egész „vallásközönség“, egyháziak és világiak, egyesek és intézmények egyaránt élvezték. Ha ez a fény kialvással fenyegetett s a fókusz szent oltártűze a parazsak alatt senyvedett, megérezte a dermesztő hideget mindenki, aki az egyházi közösség tagjának érezte és tartotta magát. Más szóval: a kolozsvári főiskola történetét a „kolozs. vári vallás“ és egyházközség története teljes mellőzésével megírni nem lehet. Hiszen, hogy mást ne említsek, tanárai és igazgatói hosszú időn keresztül sok esetben az egyházközségnek egyben plebánusai, papjai s az egyháznak püspökei. Szinte azt is mondhatnák: a kollégium története kicsinyben az egész egyház története. Ezért foglalkozom részletesebben egyebek mellett pl. a pap- és mesterképzéssel és képesítéssel és az egyház szervezetével Hogy pedig az egyháztörténelmi háttér mégsem teljes és kerek, annak oka, hogy sietek befejezni mondanivalóimat. Azt az ellenvetést is tehetné valaki, hogy igen részletesen foglalkozom az intézet belső rendtartásával s a diákélet apró, intim részleteivel. Mert hiszen: mit érdekli a nyilvánosságot a diákok sok apró-cseprő magánügye és nyomorúsága? Erre az a feleletem: a szegény embernek az életen becsülettel és közhasznot hajtó módon való átvergődése mindig nehéz feladat volt és mindig igénybe vette az illetők egész munkaerejét és becsületes törekvését. így volt ez a múltban, így van ez a jelenben is, még nagyobb mértékben. De a mai ifjúság mintha túlságosan könnyen megtorpanna a nehézségektől, igen hamar elveszíti lelkét és bátorságát. Tükör akar lenni ez a részletező előadás, hogy a mai ifjúság maga elé tartva, olvasson ki belőle bátorságot és bizalmat az élet küzdelmének bátor vállalására és megharcolására. Aztán nem tagadom: az ifjúság ügyeivel való részletesebb foglalkozást magyarázza az is, hogy egy hosszú életen át akár a kollégiumban voltam, akár otthon családi körömben akartam „pihenni“, mindig egy csomó gyermek és ifjú vett körül. Úgy megszoktam és megszerettem ezt a környezetet, hogy magamra
