Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

Előszó

5

csendben már csak az íróasztalomnál érzem jól magamat. Ha onnan felkelek, a munkát félbehagyom s nincsenek körülöttem, már hiányzanak nekem.

Azt is kérdezhetnék: miért nem hozom le a történelmet napjainkig? Erre azt felelem: A negyedik kollégium, mely működését a 20. század első évében kezdette, épen működése kezdő évével alkalmas időpontnak látszott arra, hogy a történetíró itt pontot tegyen írásá után. Ennek a történetének megírása nem fog olyan nehézségekkel járni, mint járt a három elsőé, mert itt garmadában állanak rendelkezésre az írott és nyomtatott okmányok és adatok, melyek között az író szabadon válogathat s főteendője nem az összegyűjtésre, hanem a kiválasztásra és értékelésre szorítkozhatik.

Aztán nem utolsó és nem jelentéktelen súlyú okom az: e sorok írója a negyedik kollégium építésénél, belső rendje, szervei létesítésénél és általában a kollégium működésének megindításánál, vezetésénél és irányításánál állásánál fogva tényező volt. Valami belső erkölcsi összeférhetetlenséget érzek e feladattal szemben. Ezt írják és ítéljék meg mások.

Kedves kötelességemnek érzem hálás köszönetét mondani Márkos Albert könyvtáros, Kelemen Lajos levéltáros és Urmösi Károly esperes barátaimnak, akik a könyvtár és az egyházi, meg egyházközségi levéltárak használatát szíves előzékenységükkel megkönnyítették. Boldog volnék, ha abban a biztos tudatban élhetnék, hogy e munkámmal nemzetemnek és egyházamnak használtam valamit.

1935 márc. 15.

Dr. GÁL KELEMEN.