Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

Előszó

ELŐSZÓ.

Ebben a könyvben az óvári, a piaci és a magyar utcai kollégium és a szentpéteri külvárosi iskola történetét kapja az olvasó. Megírására Boros püspök „Kiáltó szava“ (Kér. Magvető 1932. 1. I.) adott ösztönzést. Hogy a püspöki szó ne legyen a pusztában elhangzó, hozzáfogtam a nagy és nehéz feladathoz életem alkonyán, habár éreztem már képességeim hanyatlását. Azelőtt is foglalkoztam iskotatörténeti kérdésekkel, de csak alkalmilag, szórványosan és nem rendszeresen. Mióta a „Kiáltó szó“ elhangzott, azóta a kérdés nem hagyott nyugtot. Három év rendszeres tanulmányainak eredményét kapja e könyvben az olvasó.

Ha valaki, én látom és ismerem e könyv hiányait és fogyatékosságait. Mégis közrebocsátom, mert a múlt iránti kegyeletes kötelességnek tartom, hogy annak eseményeit a ma küzdő nemzedék elébe tárjuk, hogy legyen a történelem valóban az élet mestere. Bencédi történelme, melyet a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszternek a millenium megünneplése céljából történt felhívása folytán e sorok írójának folytonos és nyugtot nem hagyó sürgetésére és kérésére állított össze s amely a régi kollégium utolsó 1900/901. évi Értesítőjében jelent meg, a rendelkezésre állott időhöz mérten természetesen vázlatos és rövid és sok léngeges kérdést még vázlatosan sem érint. Ügy gondolom, hogy az nem teszi szükségtelenné és feleslegessé ezt.

Ha az rövid volt, attól félek, hogy ez meg igen hosszú és részletező. Nem volt időm rövidebbre fognom és összevonnom mondanivalóimat. Ha bírálatot kellene mondanom munkámról, egyebek mellett azt kifogásolnám, hogy az egyháztörténelmi háttér egyrészt igen széles és részletező, másrészt egyháztörténelemnek mégsem teljes és kielégítő. Erre a kifogásra, mint író, azt felelném, hogy a kolozsvári unitárius kollégium a