Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
341 ellenére a gubernium utasítást kér az eljárás részletei tekintetében az udvartól, ahonnan az az utasítás jő, hogy követelni kell a hathetes oktatást. Ezzel az egyenlőségen rést ütöttek. Aztán tovább mentek ezen az úton. Elrendelték a konzisztórium jegyzőkönyvének havonkénti fölterjesztését. Ezzel meg a protestáns egyházak autonómiáját sértették meg. Az 1791 évi 32. és 34. t.-c, visszaadta a házassági bíráskodást az egyházaknak. Egy 1813. évi rendelet a házasságvédő alkalmazását rendelte, el, mellyel az egyházi bíráskodást kiforgatta valóságából. És így ment ez az egész vonalon. A bécsi kongresszus után a legsötétebb reakció ütötte fel fejét. A gubernium engedelmes és alázatos végrehajtó szerve lett a római katholikus püspök akaratának. Mártonffy után Rudnay és br. Szepessy következnek, mindketten magyarországiak, vallási tekintetben türelmetlenek, kiknek szenvedélye a kíméletlen térítgetés. Szepessytől ered a protestáns theologiai és szimbolikus könyvek cenzúra alá vetése (1824—1826), minek következménye lett, hogy a guberniumtól, valójában a római katholikus püspöktől függött annak megítélése, hogy valamely protestáns szimbolikus könyv kinyomtatható-e ? Mindezek ellenére az 1791—92. év az unitárizmus történetében egy jobb jövő korszakát nyitja meg. A jobb jövő reménye anyagi és szellemi okokon alapozódik. Mióta 1716—18. években iskolánkat, templomunkat és minden vagyonúnkat elvették, folytonos koldulással, alamizsnálkodással és kollektázással tengettük — ahogy lehetett — életünket. Nem nagyítás, hanem fájdalmas történelmi tény, hogy tanárok és tanulók sokszor a szó szoros értelmében éheztek és nehéz kézimunkával és gazdálkodással biztosították a szűkös mindennapi kenyeret. Sokszor álltunk a megsemmisüléshez nagyon közel s II. József most még a kollektázást is eltiltotta. Most az anyagi nyomorúság és éhezés testet és lelket ölő szenvedései után 1790—92-ben megkaptuk Suki fejedelmi alapítványát. Két év temette el — mondja Jakab Elek — másfél század keresményét s két év adta vissza azok egyrészét s ami — mondjuk mi — még fontosabb: az élet hitét és a küzdés bátorságát. Az élet hitét az anyagi megerősödés mellett főképen az a szellemtudományi eszmeáramlat táplálta, melyet a felvilágosodás hullámai már hazánkig sodortak s mely már-már itt is kezdette éreztetni hatását. Az 1790—91. évi országgyűlés szabadelvű törvényhozását lehetetlen e szellemi áramlattal kapcsolatba nem hozni. Suki alapítványa s a szabadelvű országgyűlési törvényhozás reményekre ajzotta a lelkeket. Az egyház élén P. Horváth Ferenc főgondnok s előbb Lázár István, később Körmöczi
