Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
342 János püspök állanak, Mindhárman kiváló emberek, teljes mértékben méltók a helyre, melyet betöltenek. A főgondnok lelkes, buzgó férfi. Lázár Nagy Lajos szerint „korának testben és szellemben egyik dísze“, az egyházi közigazgatás gyeplőjét erélyes kézzel tartja, keményen fegyelmez s ég a cselekvés és alkotás vágyától, de néha egyéni érdekeit kelleténél nagyobb mértékben érvényesíti. Körmöczi Kant filozófiai rendszerén épült éles elme, rendszeres fő, korának egyik elismerten elsőrangú egyházi szónoka, ki mindig súlyos problémákat fejteget, de akit épen ezért csak a megfelelő míveltségű hallgatói tudnak követni. Érdemes belső szervezőmunkát indít és végez, a sorban legelső, mindaddig, míg egy szerencsétlen esés következtében munkaképességét jórészben elveszti. Az iskola élén Lázár, Pákei, Körmöczi és Molnos igazgatók állanak. A két kollégiumi felügyelő-gondnok mellé még két újat választanak. Sala Mihály és Szentiványi Sámuel gondnokoknak ugyanis hivatalos kötelességeik miatt a királyi tábla mellett kell lenniök, vizsgálatokon nem, vagy legalább nem mindig jelenhetnek meg. Ezért az oskolának némely haladékot nem tűrő ügyei és bajai igazítására megválasztják Káli Nagy Lázárt és Pákei Jánost. Ez a reményt és lelket nyert kicsiny sereg — a város 10660 lakosából csak 850 unitárius — e vezetők alatt munkához kezd. Ilyen munka volt mindenek előtt a templomépítés. 1716 óta mindig magánházaknál tartották az istentiszteleteket, melyek szűkek voltak és sok alkalmatlansággal jártak. A Sukihagyomány birtokbavétele után azonnal, 1792 jul- 16-án megkezdték az építést, letették az alapkövet s 1796-ban fejezték be. A költség 36789 frt 35 kr. A pénz nem volt elég, országos gyűjtésre kértek engedélyt. Kölcsönt is kellett felvenni. El kellett adni a Salamon tornyát, más házakat, sőt a Kismező játszóhelyet is, a templom arany és ezüst poharait. A lengyel unitárius eklézsia oratóriumát szintén eladta s jelentékenyen segítette az eklézsiát. Évtizedekig érezte az eklézsia a templomépítés terheit. 1831-ben északi része a vizenyős talaj miatt sülyedni kezdett (ezen a tájon az új kollégium építése alkalmával a fundamentum ásásakor is feltört a víz'. Sok költségbe került a kijavítás. 1834-ben órát is akartak csináltatni a toronyban, az engedély meg is volt, de talán a költség hiánya miatt elmaradt. A sok építkezés miatt kimerült egyház sok habozás után kénytelen volt a sütő-házakat is eladni. Ugyanez adomány tette lehetővé a kollégiumnak olyan kiépítését, amilyenben aztán 100 esztendeig használták. Ennek részleteit egy más fejezetben olvashatni. Ez alkalommal róttak ki először iskolai dijat 1805-ben, minek oka az építéssel felmerült sok költség és anyagi teher.
