Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
340 mas vendégségeiket 3 napra szorítsák, „a temetési vendégségeket, vagy torokat pedig a magyar és oláh adózó népnek teljességgel megtiltsák“. A következő évben (1806 febr. 15-én 27. jk. p.) arról kér jelentést, hogy vannak-e templomainkban és azok „kerítéseiben“ temetkező helyek? És hol? Szoktak-e oda temetkezni? Fizetnek-e az eklézsiák számára valamit s mit? A kérdésekre adott feleletekből kitűnik, hogy belső embereket s előkelőbbeket részint tiszteletből, részint adományaikért oda temetnek. Templomokba eddig temetkeztek, de mostanában sehol sem a kolozsvári eklézsián kívül s itt is csak azért, mert ebből egy kis jövedelme van az eklézsiának. Az ifjúság katonai szolgálata tárgyában az 1803. évi csíkszentmártoni zsinat tárgyalja a főigazgató tanácsnak a főhadivezérséghez intézett rendeletét, hogy a székely ifjúság az iskolák gyakorlásától el ne vonassák s ne kényszeríttessék minden évben az ezredparancsnokságok előtt megjelenni s az iskolák látogatására új szabadságot kérni, hanem legyen elég a tanuló bizonyságlevelének bemutatása. 1810-ben a főigazgató tanács aziránt kér véleményt, mikép lehetne a katonasághoz való kedvnek felserkentése végett a katonai gyakorlatokat „az iskolai tanítások praejudiciuma és késleltetése nélkül“ az iskolába bevinni. A Főtanács Körmöczit megbízza, hogy az itteni más iskolák elöljáróival egyetértőleg adja vélekedését s úgy tegyen jelentést a főigazgató tanácshoz. De már most kifejezte azt a nézetét, hogy alig lesz lehetséges „ezen intézetet“ a tanuló ifjúság kára nélkül az oskolákba behozni. Aminthogy a kezdeményezésből nem is lett semmi. Az 1791. évi kolozsvári országgyűlés vallási törvényei olyan elfogulatlan szabadelvűséggel voltak megalkotva, hogy minden vallási sérelmet orvosolhattak volna. Pokolyval „szinte példányszerűeknek“ mondhatjuk azokat. Ámde a törvény és a végrehajtás között hosszú út vezet. Ez pedig elmaradt. A végrehajtó hatalom főbb hivatalaiban a protestánsok vagy nem kapnak helyet, vagy nem megfelelő számban. Erdély vallási ügyeiben nem a törvény, hanem a protestánsokkal szemben teljes mértékben elfogult, katholikus többségű gubernium a döntő, amely a katholikus püspöktől kapja az irányítást. Bécsben pedig nemcsak elnézték, hanem támogatták is a protestánsokat elnyomó vallási politikát, mert azt hajtogatták, hogy „a revolutio anyja a reformáció“ és minden megmozdulásnál forradalmat szimatoltak. így történt, hogy az 1791. évi országgyűlésnek nem volt egyetlen olyan vallásügyi cikkelye sem, melyet a gubernium idők folyamán ki nem forgatott volna érvényéből. Az 53. t.-cikk szerint biztosítva van a vallásegyenlőség, tehát az áttérés egyik vallásból a másikba szabad. Ennek
