Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
334 már 1559-ben széthányatta, tehát a püspöki javak secularisatiója után három évvel és 10 évvel előbb, mint Kolozsvár városa az unitárius vallásra tért. A r. katholikus püspök hosszú és az elvétel történetét az ők szempontjából megvilágító feleletet ad a beadott sérelmekre. Ismerkedjünk meg ezekkel az ellenérvekkel is. A püspök egyik érve az, hogy az 1791. évi 55. t.-c. e sérelmeket elintézte, midőn kijelentette, hogy templomok, tornyok, harangok és a belső plébániai telkek ama vallásfelekezeteknek a kezén meradjanak, melyeknek birtokában jelenleg vannak s fizessék meg a már megígért, vagy megítélt, de még meg nem adott kárpótlásokat. Nincs tehát helye a további tárgyalásnak s csupán az van hátra, hogy a deputáció vizsgálja és állapítsa meg, mit ígértek, vagy ítéltek meg s rendelkezzék, hogy az ki is fizettessék. Éles szofisztikus okoskodással akarja bizonyítani, hogy elfoglalás nem történt. Elfoglalás az, midőn a más vagyonát törvénytelenül (modo indebito) elsajátítjuk; tehát kell, hogy az elsajátított vagyon másé lett legyen. Mert ha valaki a magáét veszi birtokába, annak a szándéka szerint, aki azt hagyományozta, azt nem lehet occupationak mondani. Jogos és alkotmányszerű, hogy mindenkinek adassék meg a magáé s az adományozó szándéka szerint használtassék. Arra a sérelemre nézve, hogy a templom a hozzátartozókkal együtt „katonai erővel“ vétetett el, így adja elő a dolgot: a császár kijelentette akaratát, hogy a templom — megnövekedvén a katholikusok száma — részükre kiüríttessék. A többi vallások nem idegenkedtek ettől. A Felség rendeletet küldött Steinville katonai főparancsnoknak, ki ezt közölte a kolozsvári unitáriusok papjával. Ez három nap múlva az unitárius eklézsia nevében írásban adott választ, melyek tartalma az, hogy megértették a felség akaratát, annak mindenekben engedelmeskedni akarnak, sőt azt törvényként tekintik, de adassék nekik út a Felséghez folyamodniok, hogy ott nyilatkozatot tehessenek. Aztán átadták a templom kulcsait. E levélből a püspök azt olvassa ki, hogy a templom nem katonai erővel vétetett el, hanem a tábornok ama javaslata ellenében üríttetett ki, hogy kész útat nyitni a Felséghez való folyamodásra. Aminthogy a tábornok ezt az „obsequii declaratiot“ fel is küldötte, amint 1716 aug. 5-iki leveléből látszik. Erre történt a bizottság kinevezése, melynek a munkálata után „a parochialis házat a hozzátartozókkal együtt Mártonffy püspöknek önként átadták, aki 1718 április 4-én a városi hivatalnokok által a város szokása szerint introductus et statutus fűit, 15 napon belül senki ellen nem mondván.“ És — mondja tovább a püspök — maguk az unitáriusok
