Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
335 küldötték ki az eklézsia kurátorait, kik 1718 ápr. 13-án Apahidán Apahida, Kóród, Vécke, Hosszúmező, Tormapataka, Alsófüle, Felsőfüle, Asszonyfalva javainak, jogainak birtoklásába a katholikusokat bevezették és beállították. Mindkét statutioról tanuk a levelek, hogy ők maguk lemondtak mindezekről, miután a templom minden hozzátartozóval már átengedtetett volt. Senki sem volt, aki a legkisebb erőszakról tudott volna s maguk az unitáriusok sem allegáltak II. József császárig. És habár gyakran volt azon időtől fogva országgyűlés, soha senki semmi panaszt nem hallott. Mikor azután két Bécsben tanuló ifjú (Pákei és Márkos) útján kérést adtak be, melynek fordulatait pontosan leírja s a császár a katholikusoknak átengedett templom és iskola címén részükre 5000 irtot kiutalt, 1784 aug. 14-iki rendeletével eltiltotta őket a további lépésektől ezekkel a szavakkal: negari quidem nequit in Transylvaniae principatu praeteritis duobus saeculis aliis quoque in Transylvania receptis religionibus similia evenisse praejudicia, ne proinde aliis receptae religionis asseclis ex hoc capite contra ipsos etiam unitarios querulandi et in numeris litigiis ausa praebeatur, unitarios cum praetensionibus suis, quas seu erga catholicos, seu reformatos formant, penitus amoveri volumus.“ E végzés ellen nem tehetnek semmit, mert előre kijelentették, hogy belenyugosznak, amit a Felség rendelni fog. És azért sem, mert az 5000 irtot tényleg fel is vették, amit kétségkívül nem tettek volna, ha azt gondolják, hogy marad még fenn számukra valamely menedék, melyben annyi Ígéretüket és határozatukat felforgathatják.“ A kvárták és dézmák dolgában : a bevett vallások között a jogegyenlőség kell, hogy uralkodjék, tehát nem vádolhatja senki foglalással, mert Lipót 1699. évi szept. 5-iki végzésében ezt az elvet az összes bevett vallásokra kiterjesztette. De azt mondják, hogy nem a végzés, hanem a diploma szerint kell a nehézségeket elenyésztetni. Az eklézsiák, iskolák és javadalmak ügye — úgy látszik — mintha véglegesen el volna intézve a diploma 1. és 2. cikkelyében. De ez nem áll, mert a 3. cikkelyben „remedii locus reservatus fűit." A szászok és római katholikusok sérelmeseknek tartván a rendeletet, barátságos megegyezésre utasította a Rendeket. S ha ez nem sikerűi, a döntést magának tartotta fenn. Ebből azt következteti a püspök, hogy az eklézsiák és iskolák ügye nem volt véglegesen elintézve és befejezve. A Rendek 1692 áprilisában Szebenben, majd májusban Kolozsvárt megkísérelték a megegyezést. De mivel „a katholikusok jogaikról örökre nem mondhattak le", a három vallás Alvincit, a katholikusok Baranyai Györgyöt Bécsbe küldték, hogy mivel az ismételten megkísérelt
