Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
30 iskolából, mert az igazgató két szász tanulót megpálcázott. De szept. 5-én helyreáll a béke s visszatérnek az iskolába. 1643 szept. 12-én (Fase. I. 232) Hantzburg Péter szászt, ki 18 évig volt a kollégium tagja, mert a városban mindenütt rosszakat beszélt vallásunkról s rágalmazta és gyalázta az igazgatót és lektort, kitiltották az iskolából és cetusból. Egy alkalommal (Fase. I. C. 24.) a szász tanulók a magyar főnök rájuk vonatkozó szavait a szász coetusban helytelenül adták elő. A főnök azt mondta nekik : Mind is négyen vagy ötön vattok“. A szászok így adták elé: „Mind disznók vattok“. A rágalomért ünnepélyesen bocsánatot kellett kérniük a főnöktől és coetustól. A főnök megjegyzi : ha nem lett volna elnéző irántok, két hónapi divíziót veszítettek volna el. Egy más alkalommal (Fase. 1. C. 27.) menyegzőről viszszatérő szászok egymás között veszekedni kezdenek — valószínűleg a kapott pénzen vesztek össze. A magyarok lecsendesítik, de a preces után megint folytatják s nem akarnak lecsendesedni. Ezért a főnök hármukat börtönbe záratja s a negyediket is őrizet alá véteti. A következő napon kezesek jótállása mellett kiengedi őket a börtönből 1704 máj. 24-én (Fase. III. 129.) Auner György szászt felveszik s a főnök megjegyzi: minthogy a szászoknak nincs coetusa, a magyarokéval azonos törvények alatt lesz. 1721 novemberében (Fase. IV. 273.) Sombori Ferenc régebb szász, most magyar kántor kéri a részét a divízióból, mint volt akkor, mikor a szász eklézsia még virágzott, ami megszűnt a templom elvételekor. A kérdést hosszadalmasan tárgyalják s dönteni nem tudván felette, Simon Mihály elébe kerül, aki azt mondja, hogy .a státus a divíziót csak azoknak adja, akik vagy tanítanak, vagy tanulnak. így Sombori nem részesült a divízióból. A piaci templom és iskola elvétele utáni időkben a Fasciculusokban nincs nyoma többé a szász cetusnak és szász tanulókról nem esik több szó. De az eklézsia még később is megkülönbözteti a magyar és szász vezető tagjait. 1733 máj. 25-én az eklézsiái gyűlésben Szakái Ferenc, az egyik kurátor ex natione saxonica, öregsége miatt lemondván, helyette ugyancsak a „szász natióról“ Stencel Zsigmondot választják meg. 1737-ben pedig a néhai Verner János szász egyházfi utódjául szintén „a szász natióról“ Madár Györgyöt. Ezután nem találtam többé nyomát e nemzetiségi megkülönböztetésnek.
