Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
305 Egyháztörténelmünknek egyik ragyogó mozzanata I Egy áldott, boldog nap sokat szenvedett hitelődeink életében, melyért örök hálával fognak II. Józsefre emlékezni az unitáriusok. II. Józseffel megszűnt rendszeres elnyomásunk s a némán tűrt szenvedések és aléltság után hozzáláthattunk anyagiak és szellemiek terén az erőgyűjtéshez. Egy század óta tartó keserves elnyomás után végre szabadon fellélekzelhettünk. A szellemiek terén az uj korszak beköszöntését jelzi az, hogy 150 évi tilalom után végre megjelenhetett nyomtatásban az első könyv, Szent-Ábrahámi püspöknek Summája, aki a 18. század legnagyobb magyar protestáns dogmatikusa. Az anyagiak terén nagy jóltevőnk Suki László alapítványa segélyével nemsokára megkezdődik a szűk, sok helyiségében nedves és sötét és a diákok által font sövényfalu és általuk tapasztott iskola megnagyobbítása és újraépítése abban a formában, amint még a mai napig is fennáll. És ugyanakkor a templom és a székelykeresztúri iskola építése is. Mind e fejlődésnek útját József szabadelvű szelleme nyitotta meg. József minden izében önálló gondolkozású. Végső célja az állam közjava, alattvalóinak boldogsága. E végső céllal szemben alárendelt jelentőségű minden nemzetiség, felekezet és osztályérdek. Az uralkodás nem öncél, csak eszköz alattvalói boldogítására. így tanulta nagy ellenfelétől, de egyúttal mintaképétől, Nagy Frigyestől. És még korábban nevelőjétől, aki Hobbes és Hugo Grotius szellemében előadott magyarázataival a természeti és nemzetközi jogról egész életére ez elveknek nyerte meg lelkét. De amiként a felvilágosodás szellemi áramlata, ő is történelemellenes volt. A józan ész és az állami közjó nevében hadat üzen a történelmi jogoknak, kiváltságoknak és intézményeknek, amelyek szükségképen elavultak s akadályai minden fejlődésnek és haladásnak, így történt, hogy ellentétbe került a nemzettel, mely féltékenyen őrködött alkotmánya s kiváltságai felett. Magyar tragikum, hogy a nemzeti alkotmány eszméje szembekerült a haladás és felvilágosodás áramlatával és József tragikus sorsa, hogy mikor mindenütt csak a jót és humanizmust akarta, mindenhol szeretetet hirdetett és vetett, csak vihart és gyűlöletet aratott. A legfelvilágosodottabb Habsburgnak fájdalmas lehetett látni, hogy a nemzet nem érti és nem bírja követni magasan járó lelke szárnyalását. Csalódottan kellett belátnia, hogy egy népet akarata ellenére nem lehet kormányozni még a legjobb szándékú végső cél kitűzésével sem. S férfias szívvel levonta e keserű tapasztalat következményét. Halála előtt visszavonta minden rendeletét — a jobbágyság viszonyainak rendezésére vonatkozók és a türelmi edictum kivételével, melyen — épen ez az utolsó uralkodói tette bizonyítja legfényesebben — lelke egész melegével csüngött. Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 20
