Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
302 mely oktatást zárdában kell kiállani és nem-katholikus lelkész, ha ilyen áttértet bizonyítvány nélkül felvesz, szigorúan megfenyíttessék. A guberniumnak legyen gondja, hogy ilyen áttérésekre a büntetéstől való menekülés, vagy világi előny által ne vezettessenek. A r. katholikus vallásról áttérők gyermekei 18 éven alól minden esetben a r. katholikus hitben nevelendők. Akik a r. katholikus vallásról való kitérésre csábítanak, legszigorúbban büntettetnek. Ezek a pótló rendeletek megzavarták a protestánsok örömét. A hatheti oktatás kérdésében a reformátusok és lutheránusok közős érvekkel küzdöttek. Az unitáriusok nem vegyültek a küzdők közé. Örvendtek, hogy kissé szabadabban élniök megengedtetett. Nehéz megérteni ezt a rendeletet József szabadelvűsége mellett, aki iskolába Voltaire, Locke s Montesquieuhöz s nem utolsó sorban politikai ellenfeléhez, a század legnagyobb királyi lángelméjéhez, Nagy Frigyeshez járt, kinek fényes alkotásait csodálta és irigyelte. Mert ez a rendelet sok kínzásnak és lelki gyötrelemnek lett forrása. A hatóságok sok igazságtalanságot követtek el a lelkiismeretek ellen. Egy alkalommal még a kormányszék megrovását is magukra vonták. A panasz az volt, hogy a tanácsbeliek az áttérni akarókat a minoriták, vagy a Ferenc-rendiek zárdájába, vagy a plébániára helyezték, az első napokban szigorú arestomban tartották, egy hétig nem engedték haza, fél hétre egy fekete kenyeret s 4 garast kaptak, a tanítás erőszakos volt, vallásukat gúnyolták, őket fenyegették s attól félnek, hogyha a hatheti oktatást kiállják is, nem fognak bizonyítványt kapni s az oktatásért 1 frt tandíjat is vesznek. A kormányszék elrendelte, hogy ne tartsák őket ott fogolyként, hanem engedjék haza; tandíjat napidíj címén pedig csak akkor szedhetnek, ha a plebánus más helyre utazik. De nem-katholikus templombajárástól szigorúan el kell tiltani őket. (Jakab E : Kolozsvár tört. III. 442—444.) A türelmi rendelet szabadelvű intézkedései és az 1773. évi beszélgetés emlékei a vezetőket arra indítják, hogy sérelmeiket a trón elé juttassák. 1781 szept. 6-án folyamodnak először a kormányszékhez engedélyért, hogy sérelmeiket írásban az udvarhoz felterjeszthessék. Szept. 11-én már megkapják az elutasító választ. 1782 julius 31-én a Bécsben tanuló Pákei és Mórkos akadémitók Hoffmann bécsi udvari ügyvéd útján folyamodnak a felséghez engedélyért, hogy sérelmeinket előterjeszthessék. Aug. 23-án a császár meghagyja a kormányszéknek, nyomozza ki, kik hatalmazták fel az ifjakat e lépésre és az egyházi főhatóságtól kérdezze meg, ki adott nekik s mivel okot a panaszra. 1782 dec. 7-én adják be a sérelmeket a főkormányszékhez. 1783 januárjában az eklézsia közgyűlése a
