Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

303

hivatalokra való alkalmaztatás tárgyában megkereste a városi magistratust; egyben Bartha Mózest és Ágoston Mártont Szebenbe küldték a guberniumhoz, hogy arányos számban jelöltessenek hivatalokra. De nem volt eredménye küldetésüknek. Most a közgyűlés arra a gondolatra jött, hogy Barthát Bécsbe küldik a Felséghez sérelmeik és panaszaik előterjesztésére és orvoslására. A konzisztórium szintén ez időben foglalkozott e kérdéssel s így indították 1783 március 25-én Barthát és Pápai Istvánt Bécsbe. A felterjesztés irata nincs meg, de a főkormányszék felterjesztő iratából kivehetőleg a panasz tárgyai a következők:

1. Kolozsvárt templomuk, iskolájuk minden hozzátartozó vagyonukkal együtt 1716-ban minden kárpótlás nélkül elvétetett, a római katholikusoknak adatott és ismételt kérésre sem adtak vissza semmit és nem kárpótoltak. Ezért a tanárok, papok és ifjúság segítségére behozták a kollektát, de ez eltiltatván, ha nem jő segítségünkre, végső veszedelembe jut iskoláink ügye.

2. A kolozsvári papok, eklézsia és iskola s az egyházi személyek dézmafizetésre szoríttatnak a katholikus plebánusnak és református eklézsiának.

3. A kolozsvári Szent-Erzsébet aggmenházból kizáratnak.

4. A papi javadalmak némely eklézsiákban kárpótlás nélkül elfoglaltattak úgy, hogy a papok nem élhetnek.

5. A tordai iskola erdőlési vámja, mely eddig közös volt a reformátusokkal, a r. katholikus tanító részére foglaltatott le.

6. A tanügy rendezésére kinevezett bizottságba unitáriusok nem választatnak.

7. A királyné alapítványaiból unitárius tanuló ifjak nem részesíttetnek.

8. Világi hivatalokra nem jelöltetnek, sem föl nem vétetnek.

Pedig hű alattvalói a fejedelemnek s ha kevesebb számmal is, de csak az arravalóságot tekintve, vannak közöttük is alkalmasak, akik semmiben sem állnak alább a többi vallást követőknél, ha pedig a származást tekintjük, vannak nemesek, főhivatalt viseltek, kik kitűnő emléket hagytak hátra s kiknek utódai szégyelték, hogy őket hivatalviselésre nem tartják alkalmasaknak. Szégyenkezik maga az ifjúság, amely e reményben tanúi s mert azt látja, hogy a fejedelemnek és hazának hasznos szolgálatot tenni alkalmatlan, holott pedig fáradhatatlan munkával és roppant költséggel készül rá.

Közlöm e pontokra a főkormányszék javaslatának lényegét is, mert ebből kitűnik, hogy József sokkal több jóindulatot és megértést tanúsított e sérelmekkel szemben, mint a kormányszék.