Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
24 A magyar és szász unitáriusok közötti hitsorsosi viszonyt idők folyamán több egyenetlenség és osztozkodás zavarta meg. Hunyadi Demeter halála után (1592 jul. 4.), a plebánus- és püspökválasztás kérdésében támadt meghasonlás a magyar és szász unitáriusok között. A plebánus-választás sora, az unió értelmében, a szászokon volt. A magyarok Enyedit akarták püspökké választani, de úgy, hogy plebánus is legyen. A szászok Erasmust, az ő prédikátorukat akarták megválasztani, kit Jakobinus Bernád 1588-ban hozott be az antwerpeni iskola rektorságából. A két ellentétes érdek egyeztetése lehetetlenség volt. Több, mint egy évig tartó heves és elkeseredett tárgyalás és civakodás keletkezett ebből. Julius 12-én plebánusválasztásra gyűlt össze a város, hol „instáltatnak a papok, hogy a püspökséget ne divellálják a plebánusságtól“. Sokáig tanácskoztak és vitatkoztak, de a választás elmaradt. Julius 20-án ismét gyűlés volt, melyen „a szász unitáriusoknak plebánusnak való subjectuma nem lévén, izent a zsinat, hogy magyarból tégyenek, de a város megköveti, hogy az uniótól nem recedálhat“. A szászok szerint a magyarok úgy viselik magukat, „mintha nekünk kegyelmetektől kellene függenünk a választásban és mi rajtunk is kegyelmeteknek nagyobb domíniuma volna, úgy, hogy még a mi választásunkban is kegyelmetek praescribálna nekünk, mint és hogy kellene e dologban cselekednünk“. És előadják, hogy mikor Hunyadi Demetert választották plebánusnak, annyi ellenkezés volt köztük, „hogy azok közül, kik az szegény meghalt urunk, Dávid Ferenc vádlásában, reá való esküvésben részesek voltak“, választani nem akartak, noha az ők plebánusok volt, harmad napig egy szót sem szóltak, hogy ez legyen, vagy amaz, sem a választott személyek ellen, „holott négy vagy öt személy forgott az választásban“.7 Mert tudták, hogy semmi közük hozzá, hogy ők nevezzenek, vagy proponáljanak az magyar natiónak kandidátusokat, hanem alkalmazkodtak az unióhoz, mert ez „mindenik natiót aequale domíniumba helyeztette“. Nehány év óta csak egy prédikátoruk volt, mégis a dézsmát integre adták. Az unitast szentül tartották, „gyermeküknek, attyokfiainak egymásnakívaló házasításával és egyéb erős szövetségekkel“, ne adjanak tehát okot felbontására. „Ez a confessio és vallás a szászság közt sehol sem recipiáltatik, helye nincsen, hanem csak itt mi köztünk, amig Isten megtart ezen unióban“. Csak azzal tartoznak nekik, hogy a plebánus elegendő prédikátort és tanítót tartson nekik. 1 1 A kolozsvári magyar és szász unitáriusok civakodása 1592-ben. Kér. Magvető, 1585. 90—93.
