Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
246 nem volt beleszólása. Épen ezért nem ritkán vidéki papok voltak a főjegyzők. Ugyané korszakban teszik teendőjévé az „os ecc/esiae“-nek (régebben közszónok, ma: közügyigazgató), hogy a főtanács üléseit könyörgéssel nyissa meg és zárja be, minek oka szintén mostohára fordult sorsunk: a nyomor és anyagi szükség mellett az a gondolat, hátha könyörgéssel az isteni kegyelem mellett a földi uralkodó segedelmét is megnyerhetik. Az 1741. évi téli főkonz. végzése: „Minthogy minden dolgainkban szűkölködünk az Istennek segedelme nélkül, úgy kiváltképen törvényes és az szent consistoriumot concernáló dolgoknak igazíttatásában szűkölködünk az őfelsége segedelme nélkül, azért concludáltatott, hogy a modo in posterum az consistoriumnak első kezdetében az os ecclesiae egy ehez alkalmaztatott könyörgése legyen, úgy mikor az consistoriumi dolgok elvégeztetnek, viszont az hálaadással concludáljon, úgy az szent zsinati alkalmatossággal is az t. superintendens köszöntése után is elbúcsuzása után azon dolgot kövesse az os ecclesiae. VII. Mndezeknek a szervezeti változásoknak velejárója a világi elemnek az egyházi életbe való bekapcsolódása. Hibás az a történelmi szemlélet, amely ezt a jelenséget szellemtörténeti, vagy politikai elméletekkel akarja magyarázni. Hogy a 19. század első felében a felvilágosodás eszméinek elterjedése után ilyen okok is közbejátsztak, az lehetséges. De a 18. század elején megindult egyházalkotmányos szervezetek irányát a kérlelhetetlen szükség, a mindennapi kenyér gondjának a vis majorja határozza meg. Ha a világi elem a maga állandó és éber őrködésével és végetnemérő áldozathozatalával segítségre nem jő, elmerültünk, megsemmisültünk volna. Így is sokszor álltunk a lét és nemlét meredekén. Eddig a téli főtanácsnak és a júniusi zsinatoknak csak a papok, mesterek és tanárok voltak a tagjai, világi emberek nem. Ezeken a gyűléseken theologiai vitatkozásokat tartottak, papok vizsgálatát és szentelését végezték, válópereket tárgyaltak és belső embereket fegyelmeztek. Ezután bevonul e gyűlésekre az iskolák fenntartásáról való gondoskodás állandó szükségével együtt a világi elem. Benczédi csodálkozik azon s nem tudja megérteni, hogy miért nem történt meg a világiak bevonása már a 17-ik században, mert meg van győződve, hogy ez esetben sok minden máskép történt volna s ügyünk a század végére nem hanyatlott volna annyira alá. Benczédi kérdésére történelmi alapon azt válaszolhatjuk: azért, mert nem volt rá szükség. Kissé cinikusan hangzik s mégis ez az igaz. A reformátusoknál is ez történt. Az „orthodox“ fejedelmek korának letüntével, mikor elmaradt a bőséges anyagi támogatás, náluk is előállott
