Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

247

világi főembereik áldozásának s bevonásának a szüksége. Addig csak a fejedelmi tanácsban voltak benne, de ott még sokkal, többet tehettek.

Érdekes és tanulságos a világi elemnek az egyházi életbe való bevonulása és e fejlődés különböző mozzanatait figyelemmel kisérni. A fejlődés általános vonaláról azt mondhatjuk, hogy minél inkább vállalja a világi elem az iskola fenntartásának terhét, annál nagyobb rész jut neki az egyházi élet irányításából, egyelőre csak egyháztársadalmilag, később azonban már az egyházi alkotmány előírásai szerint is; egyelőre a törvényhozás, majd később az egyházkormányzás terén is. A külső politikai nyomás hova-tovább mind erősebben súlyosodon ránk 1693 óta, mikor a diploma kiadatott és nemcsak ránk, hanem a reformátusokra is. A főkormányszékből már 1713-ban kizártak minket. A templom és iskola elvételével csordultig telt a keserűség pohara. Mária Terézia trónralépésekor az unitárius deputatust az országgyűlés bizottságában nem engedte színe elé. Az országgyűlések a kormányszék hatása alá kerültek s annak szájaíze szerint csak alkalmi határozatokat hoztak s adót szavaztak meg. Benn az egyházban a korszak elején belső személyi ellentétek dúltak és gazdasági bajok is kelleténél bővebben voltak a gondatlan és lelkiismeretlen gazdálkodós és pénzkezelés miatt, amit részben a szervezetlenség tett lehetővé.

Ilyen körülmények között az egyházi főhatóságok szervezését, koronkénti módosítását s az új vezetők hatáskörének megszabását és tágítását a világi nemesi elem valósággal diktálja, mert hatalma a papi renddel szemben erősebb már annál fogva is, hogy az iskola fenntartásának költségeit adja, gyűjti. Tóth az 1718—1778. évek közé eső korszakot e szempontból azzal jellemzi, hogy kialakul mint törvényhozó testület a supremum consistorium a világi elem részvételével és közreműködésével. 1778 után azonban a világi elem már kormányzótestület formájában gyakorol nagyobb befolyást az egyház ügyeire. Az ú. n. marosvásárhelyi konzisztórium világi uraink túlsúlyát jelentette az egyház régi, évszázados alkotmányával szemben s a repr. konz., mint végrehajtó- és kormányzószerv korlátozását jelentette. A repr. konzisztórium a püspök elnöklete alatt a partiale consistorium folytatása ugyan, de világi urainknak erősen érvényesülő befolyása alatt. 1778 előtt a főgondnokok a zsinati és téli főtanácsokon az 1753. évi utasítás szerint csak jelen vannak, de az elnök egyedül a püspök s az egyházat egyedül ő képviseli. A marosvásárhelyi konzisztórium az 1778. évi szervezéskor adott hatáskör jelentékeny tágításával 1793-ban és 1794-ben oly széleskörű hatáskört ki-