Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

242 vonni a supr. cons, megalakulását, mert nincs jegyzőkönyve, a dolgok át nem tekintéséből eredő felületesség. A kapcsolat és levelezés a főgondnok és püspök között az egész korszak alatt megvolt, amint a szervező határozat kívánja s szintén annak szellemében történt, hogy minden aprólékos dologért már csak a fáradtságos utazás és a sok felesleges költség miatt is nem jöttek össze. Az ezután tartott zsinati és főkonz. gyű­léseken rendszerint ott van a főgondnok két expressusa. Előttem tehát világosan áll az a tény, hogy a supr. cons., ha nem is külső formaságaiban, de lényeges működési körében nemcsak megala­kult és működött, hanem épen ennek lehet tulajdonítani azt, hogy egyházunk s kollégiumunk a szüntelenül ránknehezedő, testet­­lelket-ölő nincstelenségben el nem enyészett a 18. szazad protes­tánsokat üldöző és irtó viharaiban. Azok a világi uraink, akik 1718 tavaszán a kollégium elvételének hírére összegyűltek s szervezkedve főkurátoroknak s adjunctusaiknak nyilvánítván magukat, megkezdik a mentés munkáját, tulajdonképen azok, vagy azok szellemének képviselői, akik az 1729. évi határo­zattal bekerülnek a supr. cons-ba. Akik Almási püspök halála után, 1724 ápr. 7-én, Pálfi Zsigmond kolozsvári első papot, nem várván a zsinat összeülését s az egyházi alkotmány elő­írásait — legalább egyelőre — figyelmen kivűl hagyva, püs­pöknek választják, szintén a supr. cons, jövendő tagjai. Ügy, hogy azt mondhatnók, hogy ez a szervezet már működött, mielőtt megszületett volna. Ezért nem értem Benczédinek azt a megállapítását sem, hogy valóságos csapás volt abban a kor­ban, hogy nem volt egy olyan állandó szervezet, mely az ügyet állandóan figyelemben tartotta s intézte volna, hanem hányódott a kérdés egyik szervezettől a másikhoz s a sok bába között elvesző gyermek sorsára jutott. Ez a szerv meg volt szerve­zetlenül is és az egyházi alkotmány keretein kívül is és mű­ködött is. És talán épen ezért ellentétek és viszályok is me­rültek fel egyháziak és világiak között. Ami könnyen meg is érthető. A világiak voltak az adakozók, az egyháziak az el­fogadók s mégis az alkotmányos jogok egyedüli birtokosai. Ebből magyarázom a határozatot bevezető „pro harmónia eléri et nobilium“ indokolást és a 4. pont amaz utasítását: „legyen a nemesség és papság között harmónia.“ Ezzel a határozattal a világiaknak az a helyzete, hogy jogtalanságuk ellenére egész buzgósággal és lélekkel a veszendő ügy meg­mentésére siettek, egyszerre megváltozott. A supr. cons, létesítése után a helyzet az, hogy a zsinattal szemben két konzisztórium van: egyik a generale consistorium a püspök, másik a supremum consistorium a főgondnok elnök­lete alatt. Annak tagjai egyháziak, emezé túlnyomó számban

Next

/
Oldalképek
Tartalom