Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
241 7. Az dioecesisek kurátorai az esperessel együtt az eklézsiák jövedelmére vigyázzanak, azt szaporítsák, az eklézsiák jövedelmit vagy adósságit jó securitasban hagyják; eklézsiák kurátor itól az esperesek esztendőnként számot végyenek, ha kívántatik, a dioecesisek kurátori is segítséggel legyenek; mely inspektoroknak administratiojokra is vigyázzon a főkurátor. Egyszóval valamit ezen konzisztorium szent religiónknak emolumentumára ecclesiastica directioban occurálható difficultásoknak orvoslásában feltalálhat, arra authoráltatik. A supremum consistorium szervezésének körülményei és neve is helytelen világításban állanak előttünk. A szervező határozat két néven említi ezt a testületet. Egyik a fenti, másik ecclesiastico-politicum consistorium. A főkonz. jegyzőkönyvének tárgymutató-készítője consistorium seculare néven említi. Mindhárom névnek megvan a maga alapja. Supremum azért, mert van egy sanctum generale consistorium, amelytől meg kell különböztetni s mert elnöke a supremus curator. Ecclesiasticopoliticum azért, mert egyházi és világ; tagokból áll, amit a névnek ez a jelzője akar kifejezni. És seculare azért, mert világi emberek nagyobb részben a tagjai. Hogy kezdetben e neveket felváltva használják, az érthető egy új s ennélfogva szokatlannak mondható szervezetnél. Hangsúlyoznom kell, ami eddig a kutatók figyelmét kikerülte, hogy világi uraink 1718. évi kezdeményező lépése következtében már voltak ugyan főgondnokaink és inspektor-kuratoraink, de ezek nem voltak az egyházi alkotmány szerint megválasztva s törvényes fórum által elismerve. Jóformán azt is mondhatnók, hogy az egyházi alkotmány sáncain kívül lelkűk buzgóságától hajtva vállalkoztak az egyház és iskolája megmentésére. Hiszen eddig nem volt olyan testület szervezve, melynek ezek az urak törvényesen megválasztott tagjai lehettek volna. Ezzel a supremum consistoriummal lép be a világi elem első ízben az egyházi életbe és vesz részt a közigazgatásban. Ismételten kifejezték azt a gondolatot, hogy ez a szervezet nem lépett életbe. Ez a felfogás onnan táplálkozik, hogy a supr. cons.-nak nem maradtak fenn jegyzőkönyvei. A supr. cons.-nak sem ideje, sem helye, sem ügyviteli formaszerűségei, sem határozatképessége nincsenek meghatározva a szervező határozatban. Csak annyi van mondva: „akik összegyűlhetnek kivált országgyűlése alkalmával“. Ez az alkalom azonban jegyzőkönyvek írására nagyon alkalmatlan. Aztán mentési munkálatoknál a jegyzőkönyv az intézésnek nem módja és eszköze, hanem akadálya. Azt se felejtsük, hogy III. Károly alatt e szervezés óta csak egy országgyűlés volt Kolozsvárt 1729—30-ban s Mária Terézia alatt egy sem. Azok Bécsben, vagy Szebenben tartattak. Tehát azért kétségbe Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 16
