Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
23 hogy Kolozsvárt elvesztette a talajt lába alól. Seivert a szászországi Pirnában született Sommerről azt mondja, hogy amilyen nagy költő, épen olyan rossz keresztény, amin kétségtelenül az unitárizmushoz való áttérését érti. Az erdélyi szászok hasonlóan kedvezőtlen véleménnyel voltak Radeciusról és Stegmannról, kik az „ariánus eretnekségbe“ léptek át, melyet „káromlásnak“ tekintettek. írásaikról, melyek főleg apologétikus természetűek, azt állapítják meg, hogy ezek „nemzeti szempontból már akkor tiszta magyar ügyet“ képviselnek, pedig tudják jól, hogy Radecius nem tudott magyarul s püspöksége alatt milyen veszteség érte az unitárius egyházat. A szász universitas tőle telhetőleg mindent elkövetett a helyzet megváltoztatására. Bátorítólag hatott rá Báthory István, aki az unitáriusok hátrányára sokban kedvezett nekik. 1572 má.us 18-án pl. maga hívta fel őket szász superintendens választására. Alesiust már azelőtt kinevezte magyar luth. püspökké. Ellenben Dávid Ferenc még nem volt megerősítve püspökségében. Dávid elvesztette udvari papságát, a királyi nyomda felügyelői jövedelmét. Ezért anyagi zavarokkal küzdött, híveivel sok szóváltása volt az anyagiak kérdésében. Ajánlkozott mindkét nemzetség szolgálatára, csakhogy jövedelmét növelhesse. Báthory Zsigmond (1581—1598) alatt a város népessége idegen, sőt Németországból jött iparosokkal jelentékenyen szaporodott, de azért a magyarság száma állandóan emelkedett s 1599-ben, Pulacher főbíró alatt, legnagyobbra nőtt. Jakab Elek állítja, hogy „megmagyarosodott családfők magukat eredetükre nézve szászoknak vallották s megfordítva, szászok magyaroknak, csakhogy könnyebben hivatalhoz juthassanak“. 1603-ban Székely Mózes megjelenésekor a város megadása kérdésében a magyar és szász tanácsbeliek véleménye megoszlott. A magyarok a feladás mellett voltak, a szászok, mintegy 300-ra menő német őrséggel, ellenkező véleményen. A nép a piacon összegyülekezve, tüntetve és lármázva követelte a megadást. A tanács végre gondoskodva a német őrség biztos elvonulásáról, engedett a közóhajnak. Somogy* Ambrus írva hagyta, hogy a szászok Basta előtt a feladás bűnét egészen a magyarokra hárították. Ennek következménye az lett, hogy Basta az előkelő magyar polgárok közül 24-et elzárt s csak szigorú kezesség és nagy bírság mellett engedte szabadon 7 hónap múlva. A szászok megmenekedtek a fogságtól. Azonban 1603 szept. 13-i dévai rendeletével megtiltotta az unitárius vallás követését nemcsak a magyaroknak, hanem a szászoknak is.
