Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
236 mátusok ez eljárása szintén például és ösztönzésül szolgálhatott, hiszen Sándor Gergely „mások dicséretes példájára“ mutat rá. Mindezek után véleményünk az, hogy a repr. konzisztórium, ha tételes törvényekben nem is, de a valóságban tényleg működött. Es itt rá kell mutatnom Benczédinek egy helytelen megállapítására. Benczédi a konzisztórium szervezésének megakadását és sokáig való elmaradását valóságos csapásnak mondja. Mert sokáig hiányzott olyan szerv, — úgymond — mely a garmadában és szünetlenűl felmerülő anyagi és más bajokat igazíthatta volna. Úgy, hogy az aléltságból életreébredés és magáhoztérés legkritikusabb korszakában a 18. század első felében sajátságos helyzetbe jutott a kollégium, hogy úgy mondjam: sok gazda kezére. Mert most a téli főtanács, majd a júniusi zsinat, majd az országgyűlésekre vagy más alkalommal is öszszegyűlni szokott világi főembereink, majd megint a kolozsvári eklézsia, vagy a kolozsdobokai partialis gyűlés intézkedett, hol egyik, hol a másik, ahogy a szükség és alkalom hozta magával. Ebben a szervezetlen fejetlenségben az volt a szerencse, hogy olyan rátermett emberek álltak az ügyek élén, mint a rendszeresen gondolkodó és szervező szellemű Pálfi, a felejthetetlen emlékű Szent-Ábrahámi s a világiak között Biró Sámuel, Dániel Péter és P. Horváth Ferenc. Ezek nélkül teljesen elmerültünk és összeroppantunk volna azokban a katasztrofálisan súlyos időkben. Én ellenkezőleg ebben látom a megsemmisülésből való megszabadulásunk okát: az egész vallásközönség, az egész „status“, minden szerv és testület magáévá tette a kollégium megmentésének ügyét s az adminisztráció elgépiesedése nem ölte meg, nem oltotta el a lelkekben azt a szent tüzet, amely vallásunk melegágyáért és fókuszáért égő lánggal lobogott. Ami a repr. consistorium nevét illeti, Tóthnak ez a magyarázata : mikor az ecclesiastico-politicum consistorium mint supremum consistorium 1729-ben létesült, az ügyintéző konzisztóriumnak „repraesentativum“ jelzőt kellett kapnia, mivel az ügyek intézésénél most már a vegyes összetételű legfőbb testületnek reprezentánsa. Ebben a magyarázatban ellenmondás van ; mert ha a „repr. konz.“ 1724-ben létesült, hogyan nevezhették ezt az új szervet „repraesentativum“-nak, mikor a képviselendő supremum consistorium csak 1729 ben alakult meg ? Különben a név magyarázatául közelebb fekvő felvenni azt a tényt, hogy a minden papot és mestert tagjai közé számláló zsinatnak már a 17. század végétől ki volt alakulva az az alakja, amelyet „repraesentativa“-nak neveztek s amilyen a templom és iskola elvétele utáni nehéz években épen elég
