Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
226 hogy jövedelmét bocsássa közre. De az eklézsia nem fogadta el. A felvetett gondolat meg nem valósult. De a szükség állandóan megvolt, sőt napról-napra sürgetőbben nyilvánult s véglegesen nem lehetett kitérni a megvalósítás elől. A pénzhiánynak és szükségnek igen nagynak kellett lenni, mert 1723 őszén egy addig hallatlan eset történt. A diákok ugyanis febr.-tól fogva nem kapták ki a septimanalist s a nyomortól űzve 16-an okt. 9-én elhagyták az iskolát, elmentek a patronusokhoz, elpanaszolták éhezésüket s nélkülözésüket. Ez az esemény sok bosszúságot és szomorúságot okozott, de sok helyes intézkedésnek is adott indító lökést. A többek között ez volt az oka, hogy megint visszatértek az állandó alap megteremtésének gondolatára Az eklézsia értesítette az esetről a patronusokat, kik közül Kénosi Sándor Gergely türelmes várakozást ajánl, mert az idő meg fogja korrigálni az éretlen és meggondolatlan ifjak elméjét. De szükséges „valami praecautiot tennünk az ilyen inreverentiák megelőzésére“. A patronusok 1723 dec.-ében összegyűltek, hosszasan tanácskoztak s a következő határozatokat hozták: 1. Egy kapitálist gyüjtenének legalább 6000 írtból, melybe a tehetős atyafiak adnának egyszersmindenkorra tehetségük szerint. 2. Hogy az eklézsiát is illető segesvári circiter 2000 frt. adósságot és az Apafinénál levő mintegy 2000 rfrtot igyekezzék jókarba állítani. 3. A tőke Kolozsvárt kétannyit érő ezüst marhák zálogára kiadatnék s zsinat alkalmával számolnának a pénzről s jövedelme legyen a két oskola (a kolozsvári és tordai) és kolozsvári eklézsia szükségei fedezésére. 4. A kolozsvári scholamester évi fizetése lenne 100 mfrt. és 100 véka búza. a deákok septimanalisa 150 mfrt. 5. A tordai mester fizetése lenne 50 mfrt, 50 véka búza: a deákok évi septimanalisa is 50 mfrt. Ezt a tervet is a státus azzal a felszólítással közölte az eklézsiával, hogy a mater eklézsia ereszkedjék össze őkegyelmökkel és „amije van, tegye egy congestumban a státuséval“ és így mikor lesz, mind papok, mind deákok, percipiáljanak s mikor nem lesz, szenvedjen mind pap s mind diák. De az eklézsia 1723 dec. 19-én nem fogadta el, mondván, „hogy az ő salaristái eddig nem szenvedtek, tartoznak is amennyire determinálták a salariumot kiszolgáltatni; gyalázatjára esnék az eklézsiának, ha a mia’ őkegyelmek szenvedni fognának: hanem az egyességtől nem idegen, csak lássák in praesenti
