Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
227 a státus congestumát, mivel még csak in fieri vagyon, addig az mostani praxis és jó rend meg ne bontassék, őkegyelmek kezére menvén azután a tordai schola számára congerálandó collecta is“. Az eklézsia e határozatával megtörtént az elszakadás s 1724 januártól kezdve mindenik maga külön intézi a maga ügyeit, a „státus“ is, az eklézsia is. Ez azt jelenti, hogy ettől fogva a kollégium fenntartója nem a kolozsvári unitárius eklézsia, hanem a „státus“, ami most még csak világi főembereinknek félig-meddig szervezett s alkalmilag összeülő csoportosulását jelenti. Benczédi az eklézsia elutasító válaszának főokául azt tartja, hogy az eklézsia vezetői személyes ambíciójukat féltették, mert eddig döntő befolyással bírtak s a terv szerint most kimaradtak volna a vezetésből, vagy jelentéktelen szerepre jutottak volna. Az a körülmény azonban, hogy a tervezők a terv kivitelét nem erőszakolták, azt látszik igazolni, hogy maguk is belátták, hogy az eklézsia jelenlegi anyagi helyzetében nem vállalhatja tovább látatlanban a költségek előteremtését. Meg lehet érteni, hogy az eklézsia vonakodott a sötétbeugrástól, hiszen a „státus congesluma“ nem lehetett valami nagy összeg. Az egész század folyamán folytatott kollektázás, a költségek kifizetésének koronkénti megakadása, a salariumok kevesbítése mutatja, hogy az eklézsia aggodalma jogosult volt. De amiért a fenntartó ezentúl a „státus“, azért az eklézsia tovább is kimutatta, anyagi helyzetéhez képest, anyai gondoskodását. Adta a tanároknak a lakást, a külföldi akadémiták részére többször adott segélyt a közpénztárból is és magánosoktól való kollektából is. A kollégiumban előfordult javítások költségeit is többször fedezte. A diákok 1723. évi lépése után az eklézsia-gyűlés dec. 19-én így határozott: 1. Mivel a salaristák fizetése megkisebbíttetett, a Szent Mihály-napi astatiot ingyen adja az eklézsia, mivel mig kezünknél volt a kvárta, addig nem praktizáltatok az akkori astatio, hanem bor adatott; a diákok legyenek contentusok a karácsonyi kantádéval, böjti coctioval, pünkösti és Szent Mihály-napi astatioval. 2. Az újesztendei collecta azért karácsony első és másod napjára referáltatik. A húsvéti megmarad; a pünkösti és Szent Mihály-napi is az astatioval együtt ne legyen. 1726 szept. 17-én három kívánsággal áll a státus az eklézsia elé: hogy a schola körül levő építésből ne vonja ki magát; hogy a poesis és oratoria eddig egy preceptortól taníttatván, mindenik tanítására külön preceptort alkalmazzanak 15*
