Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
218 tustól" való elválása korábbi évekre vezet vissza. 1696 nov. 24-én Jövedécsi András plebánus idejében az eklézsia Bethlen Gergely kérésére és jótállása mellett Apafinak 2000 aranyat adott kölcsön 10.000 mfrtban 10°/o kamat mellett „elegendő zálogra jó contractus alatt.“ 1688 nov, 16-án leltárt vesznek fel az eklézsia vagyonáról, melyet Szabó Gáspár, Stencel Ferenc, Dálnoki János és Köpeci Péter átadnak a most megválasztott Rajner Márton és Csanádi István kurátoroknak, akik 1688—1698-ig voltak e hivatalban s ez évekről beterjesztett számadásaikban a felülvizsgálat 23 pont alatt tett difficultásokat. Ebben a leltárban a 3 első tétel alatt 4100 frt van felvéve, ami „az erdélyi unitárius eklézsiáké közönségesen arról való írás szerint."1 Ebből az összegből 1000 frt Horváth Kozma collectuma hasonló ususra, 100 frt Horváth Ferenc administratioja hasonló ususra. Azután külön vannak felsorolva a kolozsvári eklézsiát „praecise illető bonumok.“ Látjuk tehát, hogy a kolozsvári eklézsia már ekkor kezelt vidéki eklézsiákat illető vagyont. 1700 márc. 14-én az eklézsia az országgyűlésre gyűlt urak előtt tárgyalja a vagyoni kérdéseket s ekkor Almási püspök „a külső consistorium nevével“ előadja, hogy az az Apafinak adott 10.000 frt „nemcsak simpliciter a kolozsvári eklézsiának, hanem közönségesen az erdélyi unitárius eklézsiának utolsó szükségére rendeltetett és testamentumban hagyatott, azért a külső eklézsiákat ne tagadják ki belőle egészen, hanem 2/s-át hagyják a mater-eklézsiának, V3-át fordítsák a külső eklézsiák szükségeire. S az eklézsia úgy nyúljon hozzá, hogyha ez a capitalis summa elkél, jövendőben is meg fogják keresni, kik és hová költötték, még a maradékjukon is.“ Az eklézsia a javaslatot nem fogadja ugyan el, mert a végrendeletben nincs szó arról, kinek mennyi legyen belőle a része, de ügyelni fog, hogy haszna „fordíttassék az eklézsiáknak szükségeire“ s rendelése nélkül abból sehová kiadni szabad ne legyen. Ebben az állapotban volt a kolozsvári egyházközség és „az erdélyi unitárius eklézsiák“ vagyonjogi helyzete, mikor a templom, iskola és minden vagyon 1716—18-ban elvétetett. Ezeket a jövedelmeket az eklézsia „consistoriuma“ (ma = keblitanács) kezelte. Ennek tagjai voltak : a plebánus, a püspök, a rektor, két „főkurátor“ (ma = egyházközségi gondnok), kik a városi tanács tagjai közül választattak és évenként januárban számadást tartoztak adni, valamint a külső jószágok ispánjai, tiszttartói és a kvárta-háznál levő számtartó, kvártások és egyházfiak. A számadások megvizsgálásáról a konzisztórium és a városi tanács gondoskodott. 1 Eredetére nézve 1. Koncz Boldizsár püspök gyűjtéséről szóló fejezetet.
