Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
206 dékunk markunkba ne szakadjon, a Krisztusnak szerelme szorongat minket és isteni buzgóságtól indíttatván végeztük egy szívből lélekből, hogy a mi vállainkat ugyan valójában vetnők a Krisztus eklézsiájának gyámolítására, mert ha jó idején magunkat észre nem vesszük, mint a gyertya elfogyunk és kialuszunk. Dőlő és pusztuló félben levő iskolánkat, magunk megerőltetésével is nem gondolván, meg kell mentenünk. Ha tartozunk segíteni az idegen koldust, éhező szűkölködőt és mezítelent, tartozunk kiváltképen segíteni az hitnek cselédit ... A zsidó asszonyok még az aranyfüggőiket és ékszereiket is az Isten dicsőségére szentelték és adták; csak mi is, mig időnk van, meg ne restüljünk a jótékonyságban.“ 1730-ban nagy árvizek voltak. Nem lehetett zsinatot tartani. Semmi pénz sem gyűlt össze. Megengedte tehát a felsőség, hogy maga az ifjúság kiküldöttjei által keresse fel a patronusokat és eklézsiákat. Uzoni-Fosztó szerint: ez eddig még sohasem történt meg. Nem lehet mély meghatottság nélkül olvasni az ifjúság kérő levelét. A szégyen pírja érzik a levél sorai közül, hogy kénytelenek áthágni a tételes törvényeket és a szégyen határait, mert a nélkülözés és szükség kényszeríti őket. De ha a szégyentől pirul is az arcuk, kénytelenek ajtóról ajtóra járva koldulni, mert minden életfenntartási eszköztől megfosztva éheznek. Lakószobáik kicsinyek, nem képesek befogadni az ifjúságot, amely nem élhet nyugodtan és zavartalanul a múzsáknak. Szobáik, könyveik a tavaszi sok esőzéstől átnedvesedtek úgy, hogy folyton vízben kellett nyomorogniok. „Ennek a társaságnak könnyeit kellő módon sem Cicero tolla, sem Demosthenes ékesszólása előadni nem tudja.“ Az ifjúságnak ezen a példátlan szenvedésén és nélkülözésén még elfogulatlan kath. írók szive is megesik. Vass József, a kolozsvári r. k. főgimnázium tanára leírván a piaci templom és iskola elvételét, így végzi elbeszélését: „Az egységhívő tanuló ifjúság áttétetvén a Magyar-utcában a felekezet költségén szerzett lakokba, hol azon idő óta sok baj között a jámborság és szabad művészetek útján saját ősi törvényei szerint vezéreltetik.“ 1 De az ifjúságnak ez a szokatlan kísérlete sem járt kellő sikerrel, minek oka az, hogy az árvizek rengeteg kárt okoztak s a hívek leszegényedtek. 1748-ban „az unitárius státus“ a kolozsvári országgyűlés alkalmából küld felszólító leveleket a köri gondnokokhoz s ebben írják, hogy „még a salaristáknak obveniálni szokott esztendőnként való fizetések sem mentek meg. Úgy a diákok septimanalisok is.“ Ami pénz begyűlt, az kiment külföldi akademita költségére, a bécsi ágensnek s a 1 Emléklapok Kolozsvár előkorából. Kolozsvár, 1865. 38—39. 1.
