Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
191 később keresni az orvosságot? Erre feleletük ez: Az ők nehézségeik ugyanolyan nagyok és nehezek, de ezek éber felvigyázással, a középen egy fal emelésével könnyen megakadályozhatok. A hideg idő, az idő rövidsége elég ok arra, hogy az iskolai ifjúságot, mely idegenből, messziről gyűlt ide, ki ne űzzék a bizonytalanba, kétes lakásokba, az övéiktől berendezett és melegített fészkükből. Adjanak legalább addig haladékot, míg az idő enyhül s alkalmuk nyílik szorongattatásukban a guberniumhoz, vagy a rendekhez, vagy az övéikhez fordulni, honnan tanácsot és segítséget remélhetnek. Erre kaptak 10 napi határidőt ápr. 18-ig. Ekkor öten a püspökhöz mentek azzal a kéréssel, hogy a hideg miatt halassza el a kiürítést. Beleegyezett az elhalasztásba a fennebbi kérés értelmében. Május 2-án Kolozsvári Dimén Pál, Kmita János, Teleki Ferenc Szebenbe mennek, hol megtudják, hogy az eklézsia ügyét Steinville személyesen vizsgálja meg, aki most épen Bécsben van. Máj. 17-én a püspök személyesen meghívja magához a plebánust bizonyos kérdések megbeszélésére. 18-án Kolozsvári Pál Timothéval megjelenik a püspöknél, aki fenyegetőzik, hogy az unitáriusokat feljelenti a Felségnél, hogy a keresztet a Szentpéter-templomról ledobták s ezzel a katholikus vallást gúnyolták. Oda rendelte a 66 bolt bérlőit s megparancsolta nekik, hogy a bért ezután az ő számtartójának fizessék. A plebánusnak azt mondotta, hogy a házakról, falvakról való összes okmányokat mutassa be. Az iskola ügyében pedig kijelentette, hogy az unitárius urak keressenek valahol helyet az iskolának, mert ő az ifjúságot és lármázó gyermekeket a szomszédságban semmiképen sem fogja tűrni. A plebánusnak mindezekre szerényen csak az volt a felelete, hogy ezekről a Felség personalisa előtt kellene tárgyalni. A következő nap az eklézsiának közgyűlése volt, melyen arról tárgyaltak, hogy hová helyezzék az ifjúságot, ha az iskolát el fogják venni. Máj. 23-án a plebánus, Gyergyai Pál és Jövedécsi Kocsárdra mennek Sándor Gergely főjegyzőhöz, onnan a két utóbbi tovább a főurakhoz, Jun. 5-én térnek vissza ezek véleményével, melyet a közgyűlés elfogadott. Jun. 8-án Szakái Ferenc és Gyergyai Pál Fejérvárra viszik a generálishoz a status és eklézsia emlékiratát, amazt német, ezt latin nyelven. Innen Dévára mennek a generális után s jun. 15-én hozzák válaszát, melyhez a tapasztalatlanok nagy reményeket fűznek (Uzoni-Fosztó). Jun. 13-án Enyedi Jánost küldik a tábornokhoz, hogy emlékiratuk felterjesztését megsürgesse. Azzal a válasszal jő vissza, hogy már felterjesztette s ígérte, hogy a választ azonnal közölni fogja. Jun. 10-én a püspök megtiltja a szenátusnak, hogy ne merjen az unitáriusok közül ispotály-mestert (ispánt) választani, 11-én
