Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
18 külön valamely házba s ott értekezzenek felőle“. E viták oly hevesen folytak, hogy Heltai kétévi ellenállás után lemondott papi tisztéről, s az őt követő szász papok is, mire a város 1568. jan. 2-án végzést hozott, hogy két magyar prédikátort fogadjanak, a senátorok hivassák össze a szász prédikátorokat s „amit addig Gáspár uram kapott, mivel ő a tudományban nem egyez meg és a tanítás tisztéről lemondott, adják a két prédikátornak“. A közgyűlésnek ez a végzése nagyon felháborította a szász kedélyeket s minthogy Dávidot tartották minden vallási reform szerzőjének, ellene irányuló támadások híre kelt a hívek között. Bizonyítja ezt a febr. 6. végzés: „Mivel némelyek megátalkodott vakmerő elhatározásból a plébánust és követőit halállal fenyegették s azt mondogatták, hogy két pártra szakadnak és harcot indítnak ellene: a bíró azoknak, akik ilyeket hántorgatnak, járjon végére, nyomozza ki és büntesse meg. Ilyen vallási viták közben 1568 elején magyar bíró lépett a város élére s a magistratusban az unitárius magyarok jutottak többségre. A visszavonult szász papok helyét magyar káplánokkal töltötték be s a szászok papok nélkül maradtak. Most a szászok kezdettek panaszkodni, hogy ők nem hallgathatják az Isten igéjét, pedighát a piaci főtemplom az övék, az ő őseik építtették s a plebanus is mindég közülök választatott. Ilyen előzmények után került a templom-per a magyar polgárok kezdeményezésére a fejedelmi tábla elé, miből világosan kitűnik, hogy kiindulási pontja és főmozgató ereje vallásügy volt. A magyarság és szászság képviseletében 4—4 panaszos volt. A magyarok azt panaszolták, hogy a szászok az 1458 óta fennálló egyesség megszegésével a kolozsvári plébánus választás és nagytemplom használási jogát egyedül élvezik, s a városi ügyek intézésében is több jogot követelnek; kérik, hogy nekik egyenlő jog adassék, illeíőleg az őket kiváltságlevél alapján megillető jog adassék vissza, régi egyességük újíttassék meg. A szászok azt állították, hogy a plébánusválasztásnál és nagytemplom használatában időmúlás állott be, csak ők voltak eleitől fogva m ndkettő birtokában s régen is, mikor a kath. vallás idejében mise, keresztelés, esketés és temetés alkalmával a magyaroknak a főtemplom használatára a szászokkal egyenlő joguk volt, soha magyar prédikációt nem tartottak s magyar plébánus nem volt. Ha az ellenkezőt bebizonyítják, ők készek engedni; ha nem, ők képesek állításaikat bizonyítani. A magyarok több pontba foglalják panaszukat: Mátyás király egyenlően osztotta meg a jogokat s a szászok „több birodalmat, nagyobb jogokat“ vettek, az „megyés templomot magoknak appropriálták“, nem akarják, hogy abban magyar
