Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
19 csak egyszer is prédikáljon, kommunikáljon, kereszteljen, noha „még az hozott változás után is magyar nyelven misét mondottak s prédikáltak is benne“. Az országban a magyar a fő nemzet, a szászság megtelepedése „az magyar engedelméből lőtt“, ők csak profugusok voltak. A templom magyar jövedelemből is építtetett s a jövedelmeket a harangokból, mázsaházból és temetésekből, sőt az új templomot is mind ők percipiálták. Barátságunkat és tűrésünket háládatlanul vették s ki akartak jószágunkból rekeszteni az unió és aequale dominium ellen. A plébánusságot is csak maguknak tribuálták, azt mondván, hogy nem illik a szent tiszt a magyarokhoz. András szász pap azt mondotta, hogy ha magyar plébánus lenne, „az isteni dicséretek ordine et decenter nem lehetnének“. Pedig inkább illetné a magyart, mert a háromkerekű malmot magyar csináltatta. A magyarok tették cívisekké őket, mert villanusok, rusticusok voltak azelőtt, sőt annál is alávalóbbak, mert a parasztbiró is ítélt criminalis causat, de ők nem ítélhettek. „Az iskolából a magyar deákokat equisitis coloribus kiidegenitettétek, bujdosóba juttattátok, nemcsak a mi gyermekeinket, hanem egyébünnét valókat is; maga (noha) nemcsak az ő gyermekikért dotálta meg az mi kegyelmes fejedelmünk az quartával az scholát, hanem az országbeliekért, főképen az nemes uraim gyermekiért az ő kegyelmek könyörgésére“. Az ispotályba is magyart pénz nélkül be nem vesznek Magyar koldusok renddel ülnek imitt-amott, fekszenek házak előtt az ispotályon kívül, de szász sehol sem fekszik. A hadakozásban is nem egyenlő terhet viselnek. A kapuk, kisajtók kulcsait mind magukhoz vették. Az Óvárt bírják s a magyart onnan kirekesztik. Mikor bírót akarnak tenni, itt-ott titokban összegyűlnek s már hónapokkal azelőtt elhatározzák, ki legyen. Százemberré magyart olyant választanak, kinek nincs ideje, tapasztalata és kellő tanultsága a magyarok érdekeit támogatni, vagy olyant, kinek minden nemzetsége, felesége, gyermeke szász s magyarul alig tudnak úgy, hogy a magyarok igazsága elő nem mehet. Ha valaki kiválik közülök, azt üldözik, „mely dologból immár még méltatlan halál is esett. Vádolják őket háborúságszerzésről, pedig csak az igazságot kívánják, azt, hogy a templomot közösen használhassák, „miképen hogy annak előtte is köz volt, mert a magyaroknak székek, oltárok volt s most is örökös temető helyek van benne“. A szászok azt válaszolták arra, hogy polgári dolgokban az unió szerint egyenlő joguak; hogy ők jövevények és idegenek volnának, az az unió és becsületük ellen van ; ők nem menekültek, hanem jámbor királyok hívására jöttek. Különben miért kívánnák leányaikat feleségül. A templomot 110 évig 2*
