Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
180 hagyta nejét, egyetlen fiacskáját és gyalázatát, mondja a szenior. Ugyanígy Sárosi kántor, aki unitárius lett, de a szélfúvás változásával megint elhagyta vallását. 1711. jan. 16-án (Fase. IV. 94—95.) két unitárius vallású testvér, Maksai András és György, a katholikusokhoz iratkozott be. Az előbbi egyszer látogatóba ment az unitárius kollégiumba, ahol sok intés és lelkérebeszélés után meg is maradt, de öccsét semmi közbenjárással sem tudták kiszabadítani. Az ilyen apostasiák abban az időben napirenden voltak. Dimén két ízben volt hosszabb ideig távol. Másodszor Bécsben 1702 okt. 11-től 1703 jun. 23-ig. Ez a hosszú távoliét természetesen nem vált előnyére a tanítás ügyének és iskolának. Mig a rektor távol volt Hollandiában, Kolozsi lektor volt a helyettese. Alatta egy diák fegyelmi esetéből folyóan majdnem lázadás tört ki ellene, melyben majdnem az egész diákság, 55-en vettek részt. 1697 nov. 27-én Ajtai Pált, a syntaxisták kollaboratorát különböző kihágásokat követvén el, tömlöcbe akarta vetni. Parancsot adott a diákoknak, hogy fogják meg, de senkisem engedelmeskedett- A diákot végül is kiutasítják a kollégiumból, de a megindult vizsgálat során kitűnt, hogy az egész ifjúság bele van keveredve az „összeesküvésbe". A határozat az, hogy habár megérdemelnék a kiutasítást, megbocsátanak nekik, ha megkérik az elöljárókat s megfogadják, hogy jövőben ilyesmibe nem elegyednek; különben irgalom nélkül e hibáért is megkapják büntetésüket s gyalázatosán kiutasíttatnak. A büntetés szigorításául emlékezet okáért bejegyzik neveiket a Fasc.-ba (Fase. III. 22—25.). Az új „iskolába“ való beköltözés kellemetlenségei mindjárt jelentkeztek. Az ökonómia tekintetében a régi rend megbomlott és sok viszály és veszekedés támadt. Végül is úgy döntöttek, hogy az ökonómia kezdődjék élőiről s menjen a rend a veteránjáig addig, míg a lakószobák készen lakhatókká lesznek (Fase. I. D. 7.). Mindjárt a legelső mozzanatok közé tartozik, hogy 1694. jan. 23-án (Fase. I. D. 8.) Esserus Henriket lektornak iktatják. Ugyanez év jul. 20-án Dimén rektor kezdi magyarázni Cartesius elveit (Fase. I. D. 18.). Szept. 9-étől változás következik a precesen énekelni szokott énekekben. Eddig Da pacem kezdetűt szokták énekelni, ezután az igazgató rendeletére Dávid királyéit (Fase. I. D. 21). Az éneket az ökonomus kezdi, ha pedig nincs alkalmas hangja, köteles valakit megkérni az ének vezetésére. A tiltott katonai suba és a katonai virtuskodás még mindig tart. 1695 aug. 27-én (Fase. I. D. 36.) határoznia kell a coetusnak abban, hogy katonai ruhában közügyben sem szabad az iskolából vagy városból kimaradni. 1696 febr.-jában (Fase. I. D. 45.) két diák azért kap kemény
