Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
17 okai voltak De a hitelvi külömbségek mélyén is nemzetiségi és gazdasági okok húzódnak meg. Kolozsvárt nagy számban laktak szászok, akik vagyonosak voltak. Nagyobb részük az Óvárban lakott. Szász koldust nem lehetett látni az utcákon. A céhek nagyobb részben szászok voltak, A kapuk kulcsai szász tanácsosoknál állottak. A városi tanácsban nagy a befolyásuk. A magyarok panaszkodni kezdettek, hogy biró- és tanácsválasztáskor titkos gyűléseket tartanak s előre elhatározzák, hogy ki legyen a biró, ki kerüljön be a tanácsba. Százférfiakká (centumvir) olyan magyarokat választanak, kik koruknál, tapasztalatlanságuknál fogva nem képesek a magyarok ügyeit megfelelően képviselni. E panaszokra a szászok azt válaszolták, hogy nem egyedül ők választanak, hanem együtt a magyarokkal, Ez az egyenetlenség idővel mind nagyobb lett a két nemzet között. A hidegség elkeseredéssé fokozódott. Mohács után még nagyobb lett a szakadás. A magyarok azzal vádolták a szászokat, hogy Ferdinánddal tartanak. Eddig a szászok bírták a nagytemplomot. A városi pap, kinek az egész város a tizedet adta, mindig német volt. Mikor a magyarok száma szaporodott, ő tartott számukra a Szentpéter-templomban egy káplánt, később többet is. A misét a nagytemplomban hallgatták, a beszédet a Szentpétertemplomban. Mikor aztán a reformáció a misét megszüntette s a magyarok a német istentiszteletet nem értették, a nagytemplomot maguknak akarták megszerezni. A magyarok és szászok közötti hitelvi ellentét az 1566. évben kezd kifejlődni, mikor Dávid Ferenc az unitárizmus középponti gondolatát, az egy Isten eszméjét kezdi hirdetni. Az 1566. évi febr. 6. közgyűlés végzése mondja: „látja a város, hogy a pap urak és prédikátorok vetélkedése s egymás ellen való prédikálása mily rettenetes botrányt okoz, mely mind inkább kimegy a nép közé, aminek eltávoztatására meghatározta, hogy a plébánus hivassák gyűlésbe s komolyan intessék meg, hogy szűnjenek meg az egymás ellen prédikálástól s csak azt prédikálják, ami Isten egyházának hasznára s gyarapodására van és nem okoz botránkozást“. Máj. 4-én végezték, hogy Mihály prédikátort és a többi szász prédikátorokat is a király előtt tett hitvallásban és megegyezésben tartsák meg és biztosítsák; de hagyják meg nekik, hogy a plébánusnak a tartozó tisztetetet adják meg s egyik a másikat a szószékből ne vagdalja, de ha valamelyiknek közülök Istentől valami új kijelentetik, arról ne vetélkedjék a hívek előtt a templomban, hanem menjenek Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 2
