Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
163 képviselőinek a helyszínén a három házat és az 5000 írtról szóló kötelezvényt átadták. Másnap, okt. 10-én d. e. az óvári ref, templomot és unitárius kollégiumot adták át s d. u. Monostort a katholikusok képviselőinek. Czegei Vass György (id. m. 167—172. 1.) így írja le az óvári ref. templom és az unitárius iskola átadását: 1693 szept. 22-én olvasták fel a király diplomáját, „melyben ő felsége confirmálta és mintegy parancsolta is, hogy 1692-ben szebeni gyűléskor az katholikusoknak tett ígéretünkkel megelégedjenek“. Szept. 29-én „expediáltak engemet Horváth Ferenc urammal és egy brassói szásszal Kolozsvárra, hogy az mely három házakat rendelék az unitáriusoknak az scholájuk helyett, azokat revideáljuk és böcsültessük meg“. Okt. 1-én megbecsülték a házakat. 2-án írtak Tordára s várták a választ. Nem jővén a válasz, 3-án Tordára mentek. 4-én visszatértek azzal az utasítással: hogy a kötelezvényeket a szabó céhnek, a kannagyártónak és ref. eklézsiának adják át, a házakat vegyék át, a kiköltözőknek alkudjanak és vegyenek szállásokat, az unitáriusoknak adják át az 5000 írtról a kötelezvényt és a házakat s üríttessék ki az iskolát és a ref. templomot. Okt. 6 án kezdték kiköltöztetni a lakosokat. 7-én az unitárius eklézsia gyűlésébe mentek s kívánták, hogy a diákok is költözzenek. De az eklézsia kategorice kijelentette, hogy míg a „házakat oly privilégiummal nem adják, mint scholájuk volt“, ki nem költöznek. 8-án ismét izentek az unitáriusoknak. Ezek másnapig kívántak halasztást. 9-én „jó reggel“ megint izentek, hogy a házakat assignálják. Ezután többször üzengettek s a házakhoz menvén azokat átadták. Ebéd után Monostort vették át Kollatovithtól. Okt. 10-én: „Siralmas és példa nélkül való dolog, keserves, de emlékezetes, mely végbevitetett ez mai napon — kezdi Vass feljegyzéseit — melyért minket se most, se ennek után is senki méltán nem ítélhet meg és átkozhat, mert szolgák voltunk benne, parancsolták s kételeníttettünk eljárni benne. Bizonyítom az Istennel, hogy ezen dologban való küldettetésemkor is recusáltam magamat, sőt külön csak magányosan instáltam az méltóságos gubernátornak, hogy rendeltessék más helyettem ezen dolognak végbenvitelére, sok okokkal erősítvén instantiámat, de semmit nem effectuálhattam, ő nagysága is bőv szóval replikálván és szavát ezzel konkíudálván: Méltán kegyelmedet senki azon dolognak végbenvitelében nem átkozhatja, mert kegyelmed abban csak szolga lesz és hogy parancsolják, kételeníttetik kegyelmed végbenvinni. Ezt sem bizhatni minden emberre, az dolog nagy és terhes lévén“. Okt. 10 én, szombat reggelén szokott reggeli harangozáskor a templomba bementek, istentisztelet után a katholikusok után küldtek. Bátai lelkész 11*
