Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
Í30 Harmadik papjuk Lakovszky (Lacovius) András, aki előbb (1666) lektor s ezután 1668-tól a lengyelek papja. Jakab Elek azt is mondja róla, hogy a nagyobb iskola rektora is volt. Állítását okmányokkal nem támasztja alá. Talán Baumgarthus másodízben való igazgatása alatt mellette „ügyvivő“? Utána Gejzonovics (Geyzanovius) János következett 1694 jul. 5-én, ki a bethleni gyülekezet lelkésze volt 1692 óta. Zágorszki Kristóf 1700-ban lett pap. Később Poroszországba költözött családjával együtt s ott is maradt. Ettől kezdve egy darab ideig nem rendes papok szolgáltak, hanem tógás diákok, mint kisegítők. Ilyen volt Gejzanovics fia, szintén János, a parvisták tanítója, 6 évig lengyel létére a kollégium ősi szokása mellőzésével szenior, majd külföldi akadémita s 1731-től lektor. Aztán Wissováti András, szintén tógás diák. Kilencedik rendes pap 1722 jan. 23-tól Wissováti. 1736 jan.-tól 1742 aug. 29-ig Boguslavszky János tógás diák szolgált: ettől kezdve 1749 nov. 16-ig Szaknovics Izsák, szintén rendkivülileg. Ekkor a külföldről hazajött Boguszlavszky lett rendes pap 1764-ben bekövetkezet haláláig. Utolsó rendes pap volt Szaknovics, ki 1748-tól verespataki pap volt, onnan Kolozsvárra vitetett. Meghalt 1792-ben, mikor a megapadt és megmagyarosodott lengyel unitáriusok egyesültek a magyar unitáriusokkal, házukat eladták s segítették magyar hittestvéreiket templomuk felépítésében így adja elé a kolozsvári lengyel unitárius eklézsia megszűnését Buzogány Augusztinovics életrajzában (K. Magvető, 1868. 24.), mit Jakab Elek a lengyel-magyar érintkezéseket tárgyaló értekezésében (Századok, 1892. 390) megjegyzés nélkül átvesz. Az egyesülés azonban már 1784 febr. 8-án (Eklézsia jegyzőkönyve 190—191.) történt, amint Jakab Elek egy más dolgozatában (Kér. Magvető 1882. 88) maga is megállapítja, mikor a lengyel eklézsia kurátorai Sinczki Gábor és Ferenc a magok s a még életben levő s az Isten beszédjét lengyel nyelven hallgató atyafiaknak nevében és képében megkeresték a magyar unitárius eklézsiát és jelentették, hogy mivel eddig is a matereklézsiától csak nyelvben különböznek, egyebekre nézve a magyar eklézsiával magok is egy vallásban voltak, sőt a magyarokkal nem külön, hanem ugyanazon egy eklézsiát konstituáltak, ezentúl elszegényedésök miatt külön papot s adminisztrációt nem tarthatnak, hanem mind magok által jőnek, mind pedig minden névvel nevezendő javaikat átadják az előre a magyar eklézsia által írott punktumok szerint úgy, hogy sem in toto, sem in parte azokhoz különös just nem tartanak, nem formálnak. Erre az előterjesztésre az eklézsia a kurátorokat
