Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
13Í megbízta, hogy a lengyel eklézsia javait vegye számba, tegyen jelentést a repr. konzisztoriumnak s onnan megbízottakat kérvén, azok jelenlétében vegyék át a javakat leltár mellett. 1785 dec. 27-iki közgyűlés Szaknovics kérését tárgyalja, aki panaszolja, hogy 1784 aug. végén a bizottság megígérte, hogy három évi restáns fizetését kiadja, de hiába kérte, mind a mai napig nem kapta meg, A kérdés érdemleges tárgyalását akkorra halasztják, mikor a bizottság jelentését beadja. A bizottság jelentését nem találtam meg a jegyzőkönyvben. Ellenben 1792 nov. 4. közgyűlés — mely a templomépítés kérdésével foglalkozik, „a lengyel eklézsiától által jött házról határozza, hogy céduláztassék ki s vagy készpénzen, vagy csere által adassák el s ha pénzen adatik el, ára a templomépítésre fordíttassék. Közben tehát megtörtént a lengyel eklézsia beolvadása, minek megörökítéséről az egyházközség vezetősége elfeledkezett. Bethlenben utolsó lengyel pap Trachimovics Sámuel. Ennek a kis eklézsiának önállósága már 1745-ben megszűnt s mint a kolozsvári eklézsia filiája állott fenn fia, Tr. Sándor vezetése alatt, ki 1788-ban halt meg. Nemcsak számbeli és szellemi gyarapodásunkat köszönhetjük nekik, hanem anyagit is, ha csak Tasickinak és Augusztinovicsnak, a lengyel számüzöttek e nemes utódjának szép alapítványára gondolunk. Sőt mostoha sorsuk iránt érzett részvét a hollandiai testvéreket is segélyezésre indította, kiktől 1711 dec. 4-én a Tasiczki alapítványával egyidejűleg 5444 holland frt segélyt kaptak. Említsük meg még azt is, hogy a felsorolt papok, rektorok és lektorok nem voltak mind született lengyelek; de több-kevesebb ideig mindegyik lakván és tanítván Lengyelországban, mintegy a nemzethez csatlakoztak s befolyással voltak arra, hogy az erdélyi és lengyel unitáriusok között még a Dávid Ferenc idejében kifejlődött szívélyes viszony fennmaradjon, sőt szorosabbra fűződjék és a kölcsönös rokonszenv megszilárduljon. A lengyel eklézsiák az unitárius püspök fennhatósága alatt állottak. Nem volt velők semmi kormányzási nehézség. Csupán két esetet tudok, mikor a zsinat velük kénytelen foglalkozni. Az 1694. évi jun. főtanács rendeli, hogy a kolozsvári atyafiak az egyházi szolgák fizetését (papnak 1, rektornak Va m frt) adják meg. A másik: némely magyar eklézsiákban lakók külön gyülekezetét akartak alkotni s a keresztségre és úrvacsorára különböző szertartást behozni. Az 1698. évi jun. bölöni zsinat ezt megtiltotta. E határozat után a kolozsvárin és bethlenin kívül nem volt külön gyülekezetük. 9*
